Lakótársunk egy német, majd egy üzbég tiszt
Nem a történet, a helyzet volt morbid Közismert, hogy a második világháború utolsó évében Nyíregyházán és környékén nagy harcok folytak. Talán azért is, mert édesapám Németországban…
Nyílt szellemi küzdőtér
Nem a történet, a helyzet volt morbid Közismert, hogy a második világháború utolsó évében Nyíregyházán és környékén nagy harcok folytak. Talán azért is, mert édesapám Németországban…
A jógával 15-16 éves koromban kezdtem el megismerkedni, ami–köztudottan – együtt jár a folyamatos önvizsgálattal. Ennek szükségszerű következménye az állandó változás, mert mindig találunk magunkban valamit…
Ez év decemberében leszek 85 éves, s igyekszem ma ugyanúgy, legfeljebb az időt jobban kihasználva dolgozni, mint fiatal koromban. Akik ismernek, s tudják, hogy anyagilag erre…
Még Justin Trudeau is örült neki. Kanadában megbüntethetnek szimplán azért, mert rossz névmást használsz valaki másra. Justin Trudeau Nos, a sztori megértéséhez egy nagyon pici angol…
A RING/ Nyílt küzdőtér c. hetilap munkájától, történetétől elválaszthatatlan az a körülmény, hogy abban kis híján elejétől végig –tehát 1988 és 93 között megjelent a Győri…
Azokon a nyarakon még a gyermekkorom szellemei segítettek nap, mint nap. Hová tűntek? Miért hagytak cserben? Mi ez a feszültség? Mi ez a düh? Hogyan lettem…
Milyen volt, mikor a szüleim lejöttek? Egy nyáron egyszer-kétszer? Apám az udvarra beállt a kocsival, nagyanyám hozzáfogott a főzéshez. Lakoma volt, amelyből csak a húslevesre emlékszem…
És a természet! A madarak: ezeket a hangokat hallom most is. Kik ők? Galambok turbékolása, rigók feleselése, verebek rikácsolása. Mennyire szeretem ezeket a hangokat. Az udvar…
Nagyanyám még kenyértésztát dagasztott, és vittük a falu pékjéhez, kisüttetni a kenyereket. Egy hétre előre megvolt a kenyér, de a friss, ropogós veknik gyorsan fogytak. Be…
Legszebb nyaraimat – megszépítő emlékezet – gyerekkoromban Felcsút községben töltöttem, nagyszüleimnél. Régimódi vályogházuk volt a falu vége felé, hosszú parasztház: elöl amolyan „tiszta szoba”, de semmi…
Vacsora az Angelikában. Mindenki meghívva. Csodálatos ételköltemények. Margitka, Annuska – két nagyszerű ember - akkor is kitett magáért. Hogy milyen volt, nem nagyon emlékszem. Próbáltam poharazgatni…
Az esküvő. Önkívületi állapotban telt. Azt azért pontosan tudtam, hogy ez életem fordulópontja. Jön az új világ. Az új élet. Most már „jogilag” is ketten vagyunk…
Összeházasodunk. Az egyetem környékén egy étteremben ültünk, amikor megbeszéltük. Nem volt „leánykérés”, semmi romantika: az életünk lesz majd romantikus. Felrúgjuk a szabályokat: a szerelmünk örökre szól…
Vajon G. mit áldozott fel? Amíg egészséges voltam, úgy éreztem, mi együtt olyan értéket jelentünk, ami minden áldozatot megér. G.-t rengetegen csábították: pénzzel, hatalommal, gazdagsággal, befolyással…
Már összetartozunk. Végérvényesen és természetesen. Huszonhárom éves vagyok, G. 21. Elindulunk? Harmadéves egyetemisták, indulnánk az útra. G. megszabadul az orosz nyelvtől. Muzeológiára tér át. Álmaink, az…
Ernő felajánlja: aludjunk az építkezésen, ahová a szerelvényeket viszi – magyarok építenek ott valamit – van munkásszálló is. Rendben. Az építkezésen elképesztő állapotok. Emberek, mint a…
Állunk az út szélén. Valahol Pozsony külvárosában. Eddig vonattal jöttünk, így volt pénzünk. Pozsonyig – nagyrészt félárúval, belföldi tarifával – fillérek. Nem így a nemzetközi…
Már álmaink vannak. Közös álmaink. Vagy csak az enyémek? Csak én beszélek? Most hirtelen nem emlékszem G. álmaira. Már elillantak a nagy gondolatok. Világhírnév… Földhöz ragadtabbak…