Szegett szárnyak
Nem csak az időtálló gondolat értékes, de csak az értékes gondolat időtálló. Ez jutott eszembe most, hogy közelít annak a négy ével ezelőtti hideglelős reggelnek az…
Nyílt szellemi küzdőtér
Nem csak az időtálló gondolat értékes, de csak az értékes gondolat időtálló. Ez jutott eszembe most, hogy közelít annak a négy ével ezelőtti hideglelős reggelnek az…
Azokon a nyarakon még a gyermekkorom szellemei segítettek nap, mint nap. Hová tűntek? Miért hagytak cserben? Mi ez a feszültség? Mi ez a düh? Hogyan lettem…
Milyen volt, mikor a szüleim lejöttek? Egy nyáron egyszer-kétszer? Apám az udvarra beállt a kocsival, nagyanyám hozzáfogott a főzéshez. Lakoma volt, amelyből csak a húslevesre emlékszem…
És a természet! A madarak: ezeket a hangokat hallom most is. Kik ők? Galambok turbékolása, rigók feleselése, verebek rikácsolása. Mennyire szeretem ezeket a hangokat. Az udvar…
Nagyanyám még kenyértésztát dagasztott, és vittük a falu pékjéhez, kisüttetni a kenyereket. Egy hétre előre megvolt a kenyér, de a friss, ropogós veknik gyorsan fogytak. Be…
Legszebb nyaraimat – megszépítő emlékezet – gyerekkoromban Felcsút községben töltöttem, nagyszüleimnél. Régimódi vályogházuk volt a falu vége felé, hosszú parasztház: elöl amolyan „tiszta szoba”, de semmi…
Vacsora az Angelikában. Mindenki meghívva. Csodálatos ételköltemények. Margitka, Annuska – két nagyszerű ember - akkor is kitett magáért. Hogy milyen volt, nem nagyon emlékszem. Próbáltam poharazgatni…
Az esküvő. Önkívületi állapotban telt. Azt azért pontosan tudtam, hogy ez életem fordulópontja. Jön az új világ. Az új élet. Most már „jogilag” is ketten vagyunk…
Összeházasodunk. Az egyetem környékén egy étteremben ültünk, amikor megbeszéltük. Nem volt „leánykérés”, semmi romantika: az életünk lesz majd romantikus. Felrúgjuk a szabályokat: a szerelmünk örökre szól…
Vajon G. mit áldozott fel? Amíg egészséges voltam, úgy éreztem, mi együtt olyan értéket jelentünk, ami minden áldozatot megér. G.-t rengetegen csábították: pénzzel, hatalommal, gazdagsággal, befolyással…
Már összetartozunk. Végérvényesen és természetesen. Huszonhárom éves vagyok, G. 21. Elindulunk? Harmadéves egyetemisták, indulnánk az útra. G. megszabadul az orosz nyelvtől. Muzeológiára tér át. Álmaink, az…
Ernő felajánlja: aludjunk az építkezésen, ahová a szerelvényeket viszi – magyarok építenek ott valamit – van munkásszálló is. Rendben. Az építkezésen elképesztő állapotok. Emberek, mint a…
Állunk az út szélén. Valahol Pozsony külvárosában. Eddig vonattal jöttünk, így volt pénzünk. Pozsonyig – nagyrészt félárúval, belföldi tarifával – fillérek. Nem így a nemzetközi…
Már álmaink vannak. Közös álmaink. Vagy csak az enyémek? Csak én beszélek? Most hirtelen nem emlékszem G. álmaira. Már elillantak a nagy gondolatok. Világhírnév… Földhöz ragadtabbak…
Akkoriban még megvolt a törzshelyünk a Párizsi „ulicéből” nyíló kis utcában, nevét sem tudom: egyszerűen az volt a kocsma, ahová mindig betértem, s ha G. ott…
Akkoriban még megvolt a törzshelyünk a Párizsi „ulicéből” nyíló kis utcában, nevét sem tudom: egyszerűen az volt a kocsma, ahová mindig betértem, s ha G. ott…
Földesi Margit halálának évfordulóján Napjainak száma teljessé lett. Se több, se kevesebb nem kellett. Csillogó sietséggel suhant át az életen. Tündökölt szerelemben, anyaságban, tudományban, kíváncsiságban, lélekhez…