Péntek, 2026. november 20.
Ring Magazin

Nyílt szellemi küzdőtér

Ezer évvel fiatalabbak az Utah-állambeli sziklarajzok

Hegedűs Balázs · · 1 perc olvasás

Ezer évvel fiatalabbak az Utah-állambeli sziklarajzok

A feltételezettnél ezer évvel később készülhettek azok az ősi műalkotások, amelyeket Utah-állam egykori lakosai véstek a vöröses sziklafalba a Canyonlands Nemzeti Park területén.

Az Utahi Állami Egyetem, az Aarhusi Egyetem, valamint a Dán Műszaki Egyetem tudósai vizsgálataik eredményeiről az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában számoltak be.

A kutatócsoport a nemzeti park Nagy Galériájában "felsorakozott" embermagasságú alakokat vizsgálta, amelyek korát korábban 2000-4000 évesre becsülték. Voltak olyan szakértői vélemények is, melyek szerint a figurákat 7-8 ezer éve vésték a sziklákba, és ezek Észak-Amerika legősibb műalkotásai.

Az úgynevezett lumineszcens kormeghatározási módszer azonban a korábbi eljárásokhoz képest pontosabb mérésekre adott lehetőséget. Alkalmazásával a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a sziklarajzok legfeljebb 1000-2000 évesek lehetnek, abban az időszakban készültek, amikor a korabeli népesség a vadászó-gyűjtögető életmódról kezdett áttérni a földművelésre.

"A korábbi kormeghatározási eredmények azt sugallták, hogy a nagyméretű alakokat bevéső embereknek semmi közük sem volt az ősi indián csoporthoz, a Kr.u. 700 és 1250 között a Colorado-folyó mellékén élő fremonti kultúra népéhez, amely markánsan különböző piktogramokat készített. Vizsgálataink azonban megkérdőjelezhetik az általánosan elfogadott nézeteket, lehetőséget adva arra, hogy többet megtudjunk e régmúlt népekről" - fogalmazott Joel Pederson geológus, a tanulmány vezető szerzője.

A lumineszcens kormeghatározási eljárás során az egyes ásványokban a háttérsugárzás hatására "csapdázódott" elektronokat mérik. A kvarc- és földpátkristályok atomjaiban lévő elektronokat a környezetükben található természetes radioaktív elemek ionizáló sugárzása folyamatosan gerjeszti.

Ennek eredményeként egyes elektronok magasabb energiaszintre, a félvezető kristályrácsba jutnak, ahol a rácshibákban hosszú időre csapdázódhatnak. A kristályrács így doziméterként funkcionál, azaz a csapdázott elektronok számával "méri" az őt ért ionizáló sugárzás nagyságát. A vizsgálatok alapját a kvarc kristályrácsában csapdázódó töltések adják, amelyek például hő hatására lumineszcens fényjelenséget idéznek elő.

Forrás: MTI, fotó: ipon.hu

További cikkek: Múltidő

A rovat cikkei