Robert Scott sarkkutató 100 éve halt meg
A sarkkutatás tragikus hőse, az angol Robert Falcon Scott száz éve, 1912. március 29-én lelte halálát az Antarktisz végeláthatatlan jégmezői között.
Scott 1868. június 6-án született Devon grófságban egy sörfőző fiaként. Tizenhárom évesen beállt a tengerészethez, ahol mérnöknek tanult és a torpedókra specializálódott, s villámgyorsan haladt felfelé a ranglétrán. A Királyi Földrajzi Társaság elnökének személyes felkérésére ő vezette 1901-1904 között a brit antarktiszi expedíciót. Ekkor különbözött össze későbbi riválisával, a déli pólust 1908-ban 160 mérföldre megközelítő Shackletonnal, aki harmadtisztként szolgált mellette. Scott ugyanis olyan mélyre hatolt előre a déli kontinensen, mint addig senki, de az őt kísérő Shackletont néhány kilométerrel hátrahagyta, majd időnek előtte hazaküldte.
Scott 1910 júniusában kelt útra, hogy meghódítsa a Föld utolsó ismeretlen pontját, a Déli-sarkot. Melbourne kikötőjében egy szűkszavú távirat várta, amelyben Amundsen tudatta vele: ő is a Déli-sarkra tart. Minden idők legnagyobb sarkkutatója eredetileg az Északi-sarkra készült, ám miután azt 1909-ben elérte az amerikai Peary, az utolsó pillanatban célt változtatott.
Mindkét expedíció a déli pólushoz legközelebb eső Ross-jégmezőnél, egymástól látótávolságra kötött ki, s még vendégül is látták egymást a hajójukon. Amundsen 1911. október 20-án, Scott néhány nappal később, november 1-jén indult a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával egy ismeretlen, de rövidebb utat választott és az időjárás is kegyes volt hozzájuk. Két hónap után, 1911. december 14-én délután három órakor a világon elsőként elérték a Délki-sarkot, ahol egy sátorra felhúzták a norvég lobogót, belsejében pedig Scottnak szóló üzenetet helyeztek el. A norvégok minden baj nélkül tették meg a visszavezető utat is, és Amundsen 1912. március 7-én megtáviratozhatta a világszenzációt öccsének.
Scott korántsem bizonyult ilyen szerencsésnek. Ő a valamivel hosszabb, de a Shackleton által kitaposott útvonalnak vágott neki szibériai pónikkal, kutyákkal és motoros szánokkal. A hó-és jégviharok közepette hamar kiderült, hogy a pónik nem bírják a hideget és rendszeresen elakadnak a hóban. Az állatokat le kellett ölniük, ettől kezdve iszonyatos szenvedések közepette maguk húzták a szánkókat. December 13-án, egy nappal azelőtt, hogy Amundsen elérte a sarkot, a britek csak négy mérföldet haladtak előre. 1912 januárjának elején értek a 87. szélességi fokoz, ahonnan csak Scott és négy társa folytatta az utat, a többiek visszafordultak. Scott ekkor már gyanította, hogy Amundsen megelőzi őket, de ambíciói és anyagi okok miatt (a támogatás nagy részét az elsőséghez kötötték) tovább folytatta útját. 1912. január 16-án emelkedett hangulatban értek a Déli-sarkhoz, ahol azonban mérhetetlen csalódás és az Amundsen által kitűzött zászló várta őket. Az öt angol becsületből kitűzte a brit lobogót is, ám a vereség megtörte akaratukat.
A visszaúton az idő még zordabbra fordult, az olykor mínusz 33 fokos hideg mellett a hóvakság és az egyre fogyó élelem is gyengítette őket. Az első közülük február 17-én halt meg. A többiek is a kiszáradás szélére kerültek, sebeik a hideg miatt nem gyógyultak. Március 17-én egy újabb társuk választotta önként a halált: mivel biztosra vette, hogy társai nem hagynák el, e szavakkal botorkált ki a sátorból a hóviharba: "Csak kimegyek és egy kicsit kinn maradok". Többé nem látták...
Scott és két megmaradt embere 1912. március 19-én táborozott le utoljára, alig 18 kilométerre következő raktáruktól. Továbbmenni már nem volt erejük, s tisztában voltak azzal, hogy sorsuk megpecsételődött. Scott utolsó, drámai naplóbejegyzése, amelyben a feleségem szót özvegyemre javította, március 29-ről kelt. Csonttá fagyott tetemükre, irataikra és a kőmintákkal telt szánokra csak novemberben bukkant a mentőcsapat, akik a holttesteket jégsírba temették.
A dráma hatalmas feltűnést keltett, Scott tragikus sorsa sokkal jobban foglalkoztatta a közönség képzeletét, mint Amundsen sikere. A végzettel bátran szembeszálló öt ember a Déli-sark hőse, a brit ifjúság mintaképe lett, költemények, szobrok, regények születtek róluk. A példátlan módon halála után lovaggá ütött Scott naplója bestsellerré vált, templomokat, utcákat, sőt városokat neveztek el róla. A Déli-sarkon felépített amerikai kutatóbázist - amely a Föld legdélibb lakott helye - Amundsenről és Scottról nevezték el.
Forrás: mti



