A legendák köztünk élnek
Köszönjük Hérodotosz! A Krisztus születése előtti V. században születő és tevékenykedő görög történetírónak nemcsak a történészek foglalják aranyba a nevét. A sportolók, pontosabban a hosszútávfutók is áldják a görög-perzsa háborúkról regélő Hérodotosz nevét. Hogy miért nem merült feledésbe a neve még két és fél évezred után sem? Mert a történetíró feljegyzéseiből született a marathoni csatáról elnevezett futás, amit minden évben megrendeznek a világ különböző városaiban, így Magyarországon is.
Tudom, a „marathoni sztori” diákoknak, felnőtteknek egyaránt a könyökén jön ki, mégis érdemes felidézni a régmúlt eseményeit. Két legenda is fennmaradt az utókor részére, melyeket Hérodotosz gyűjtött össze. Az egyik forrás szerint, a marathoni csata előtt az athéniak futárt küldtek Spártába, hogy segítséget kérjenek a perzsák ellen. Pheidippidész hivatásos futó volt, és Hérodotosz forrásai szerint az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. A leírás tovább folytatódik, de a pontosabb rekonstrukcióra egészen 1982-ig várni kellett. Ekkor ugyanis John Foden brit repülőtiszt néhány társával elhatározta, hogy felkutatja Pheidippidész útját és kipróbálja, hogy lehetséges-e az, amit Hérodotosz leírt. Fodenék olyan útvonalat igyekeztek meghatározni, amely a lehető legrövidebb, ugyanakkor elkerüli az Athénnal nem szövetséges Argosz területét, ahol a futárra veszély leselkedett volna. A kutatás fontosabb kérdései közé tartozott az is, hogy a futónak mennyi időre volt szüksége a táv teljesítéséhez. Mivel Hérodotosz csak annyit írt, hogy Pheidippidész másnap érkezett meg, Fodenék 36 órát tűztek ki menetidőnek, és a próbafutáson ötből ketten valóban meg is tették az utat ennyi idő alatt. Ezzel bebizonyították, hogy Pheidippidész története igaz lehet.
Foden sikeres kísérletének hatására 1983-ban nemzetközi versenyt hirdetett Pheidippidész emlékére, amelyet azóta is minden évben megrendeznek. Mivel a nyolcvanas évek elején még úgy tudták, hogy a marathoni csata szeptemberben volt, a Spartathlont is az ősz első hónapjában rendezik. A versenyzők Athén belvárosától Leónidasz király spártai szobráig futnak, s a 245,3 kilométeres táv megtételére másfél nap, vagyis 36 óra áll rendelkezésükre. Egyébként Jannisz Kurosz görög ultrafutó 2005-ben oda-vissza megtette ezt a távot, ugyanúgy ahogy Pheidippidésznek is meg kellett tennie, azért hogy a spártaiak válaszát megvihesse az athéniaknak.
Hérodotosz másik története szerint a marathoni csata után egy katona futva vitte a győzelem hírét Athénba, ahol csak ennyi mondott: „nenikékamen”, azaz győztünk. A hírvivő küldetése után a fáradságtól annyira kimerült, hogy összeesett és meghalt. Bár ez a futás sokkal rövidebb az Athén–Spárta távnál, és majdnem biztosan kitalált történet, mégis sokkal ismertebb az előzőnél.
A XIX. század végére a marathoni futás annyira népszerűvé vált, hogy Robert Browning angol dramaturg 1879-ben verset írt a hős Pheidippidészről. Az újkori olimpiai játékok atyjának és újjáélesztőjének, Pierre de Coubertin bárónak annyira megtetszett a vers, hogy a marathoni futást felvette az első, vagyis az 1896-os athéni játékok versenyszámai közé.




