„Sej, a mi lobogónkat...” - Budapest
A városi zászlók színét a királyi kiváltságlevél egyik esetben sem állapította meg. Erre nem is volt szükség, hiszen a lobogók színeit a szokásjog alapján a címerből vették át. Így lett a budai lobogó vörös-fehér-zöld, a pesti pedig kék-sárga-vörös színű. 1873-ban a Buda, Pest és Óbuda egyesítésén munkálkodó ún. harmincnégyes bizottság a címer és a lobogó megalkotását egy albizottságra bízta, amelynek tagjai között olyan nevezetes személyiségek találhatók, mint báró Nyáry Albert, Rómer Flóris, Horváth Árpád, Nagy Iván. Az albizottság Fridrich Lajos címerfestővel és Altenburger Gusztáv címergyűjtővel készíttetett terveket. Fő szempont volt, hogy a városok eddigi színei, címerei jelenjenek meg az új szimbólumokon, s hazánk „államiságának eszménye is kifejezést nyerjen”. >Többféle változat született, melyeket ilyen-olyan okok miatt elutasított a bizottság. Végül a fővárosi közgyűlés döntése alapján – 1873. május 29. – megszületett Budapest címere és zászlója. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a főváros címere „[…] egy magyar paizs, melynek alapszíne veres. Ezt középen vízirányosan ketté választja egy hullámos fehér [ezüst] vonal [pólya], mely a Dunát jelképezi. A felső mezőben a fehér pólya felett egy egytornyú [egykapus], az alsó mezőben háromtornyú [kétkapus] várkastély sárga [arany] színben. A várkapu bejáratainak háttere égszínkék. […] A felső várkastély pesti, az alsó budai, ez utóbbinak Óbuda miatt van két kapuja. A címer színei tehát veres, sárga [arany], kék és fehér [ezüst], a paizson felül hazánk államiságának kifejezéséül jön a magyar korona. A paizs jobb oldalára […] jő a Zápolya alatti budai címerből az oroszlán, balról […] a pesti címerből a griff; az oroszlán és griff körmökkel rajzolandók.”
>A főváros lobogója a közgyűlés határozata szerint „veres, sárga [arany] és égszínkék lesz”. Tehát a versengésből a pesti lobogó került ki győztesen, tükrözve a pesti képviselők számának túlsúlyát. >A közgyűlés által elfogadott címer- és lobogótervet Ferenc József császár és király 1873. szeptember 21-én erősítette meg. >A főváros címere és zászlója a kezdetektől viták forrása lett. Többen azt helytelenítették, hogy a pesti címer szerepel a felső mezőben, másoknak az nem tetszett, hogy Buda középkori címeréből kiemelték az oroszlánt, s egyszerű címertartóvá „fokozták le”. Sokak szerint nem szerencsés a Duna ábrázolása, mert a folyó nem összeköti, hanem szétválasztja a két várost. >A viták hatására Toldy László főlevéltárnok a millennium évében, 1896-ban tanulmányt jelentetett meg a címerről és újat is tervezett. Az új címerbe mindhárom város középkori pecsétképét felvette, s címtartóul két vadembert képzelt el. Ez az ötlet azonban a közvélemény számára elfogadhatatlannak bizonyult, így a vadembereket kicserélték két 15. századi vértezetet viselő páncélos lovagra. >A címer megváltoztatására 1929-ben, az új fővárosi törvény előkészítésekor kínálkozott alkalom. A fővárosi közgyűlés határozata alapján létrejött bizottság neves tudósokat kért fel szakértőnek, többek között Hóman Bálint egyetemi tanárt, Gárdonyi Albert főlevéltárnokot, Csánki Dezsőt, az Országos Levéltár főigazgatóját. A grémium megállapította, hogy heraldikai szempontból Budapest címere hibás, s hogy a lobogónak is négy színűnek kellett volna lennie – veres, sárga [arany], kék és fehér [ezüst]. >A hibák ellenére úgy tartották, hogy a jelképeket „csaknem hatvan esztendős gyakorlat szentesítette”. Javaslatukra heraldikailag szabályosabb, színeiben egyszerűbb címer született. Ők is megtartották – Óbuda jelzésére – a második kaput Buda címerében, s helyét sem cserélték fel a pestiével. Zöld alapra állították az alsó mezőben levő várat, ezzel megteremtették a lehetőséget a lobogó színeinek megváltoztatására: piros-sárga-zöld színű lett az új budapesti zászló. A piros a közös szín, a sárga Pest városát, a zöld Budát jelképezte. Az új címert és zászlót az 1930. XVIII. törvény 4. paragrafusa törvényesítette, de nem tudta népszerűvé tenni. Budapest autonómiája fokozatosan csökkent, s az 1940-es évek végére maradék önállóságát is elveszítette. >Ezt a folyamatot jól szemlélteti a jelképek sorsa is; 1946-ban, a Magyar Köztársaság kikiáltásakor még csak a korona s a címertartók tűntek el a címerről. Magyarország államformája 1949-ből népköztársaság lett, fővárosa Nagy-Budapest, mely községek és városok Budapesthez csatolásával jött létre. Budapest címerére, zászlójára, mint a különállás, önállóság jelképére nem volt többé szükség; a jelképek használata szinte teljesen visszaszorult. >Az idegenforgalom megélénkülése nyomán, az 1960-as években az illetékes hivatalok szükségét érezték, hogy Budapest szimbólumokban is megjelenjen propagandájuk részeként. Így került sor 1964-ben, majd 1966-ban új címer megalkotására. A címerben a folyót jelképező ezüst pólya közepére vörös csillagot illesztettek, mely nyilvánvalóan politikai indíttatású volt. A várak, melyek Pestet, Budát, Óbudát szimbolizálták egykapujúak lettek, s a kapuk háttere is vörös színt kapott.>Ez a fővárosi címer 1966-1989 között jelképezte fővárosunkat. A rendszerváltáskor, a Magyar Köztársaság kikiáltása után a főváros vezetése – egy általa kinevezett bizottság javaslatára – úgy döntött, hogy visszaveszi 1873-ban megállapított címerét és lobogóját, s a címert a vízszintes sávozású piros-sárga-kék zászló közepén is megjeleníti. >Bibliográfia: >Budapest szimbólumai. Kiadó: Budapest Főváros Levéltára, 1998.


