1956.október23.- A felvonulás során az én utam is arra vezetett, amerre a többségé: a Bem szobor, a parlament, majd kisebb nagyobb csoportokban a Sztálin szobor, Szabad Nép székház, a Rádió. Én a Szabad Nép székháznál kötöttem ki, annál is inkább, mert akkoriban a mi lapunkat, a Pest megyei Hírlapot is itt, a Blaha Lujza téri Szabad Nép nyomdában nyomták. És mert itt nyüzsgött a legtöbb újságíró is, új hírekhez, információkhoz is itt juthattunk a legkönnyebben. Szinte azonnal tudtuk például, hogy ledöntötték a Sztálin szobrot, amelynek törzsét, talán a fejét is, hamarosan ott rugdalták a körúton, a közelünkben.

Mint, ahogyan az a hír is szinte azonnal eljutott hozzánk, hogy már 23-án Budapest egyik legnagyobb fegyverraktára forradalomi munkásság kezébe került, ahonnan teherautókon folyamatosan szállították a fegyvereket és lőszereket az egyre szaporodó forradalmi munkás-egyetemista csoportokhoz. De ezen túlmenően még számos más helyről, például nagyüzemek gyári őrségétől is, kerültek fegyverek a forradalmárok kezébe, akik fokozatosan maguk gondoskodtak a gyárak és bizonyos középületek védelméről.