Interjú Tóth Péterrel, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete elnökével
A magyar mangalicatermékek meghódították a világpiacot Szingapúrtól Kanadáig, jelen vannak többek között Japánban, az Egyesült Államokban, Brazíliában, de a mi életünkben is kedves szerepet töltenek be – mondta Nagy István agrárminiszter a 12. Budapesti Mangalicafesztivál hivatalos februári megnyitóján.
Kiemelte, a magyar állattenyésztésnek nagy lehetősége a mangalica fajta, mutatva azt is, hogy mennyire fontos a magyar genetikai állomány megőrzése.
Nagy István hangsúlyozta, hogy az állatainkban rejlő genetikai kincsek pótolhatatlanok. Meg kell becsülni azokat a genetikai örökségeket, amelyekkel rendelkezünk.
A miniszter úgy fogalmazott, mindnyájan büszkék vagyunk a mangalicatermékekkel megújuló magyar gasztronómiára, emlékeztetve, hogy harminc évvel ezelőtt a mangalica sertésfajta majdnem eltűnt Magyarország területéről.
Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete elnöke az elmúlt huszonöt évet a mangalica újjászületése történetének nevezte. Az egyesület azon dolgozik, hogy ez a tendencia folytatódjon. A fesztiválok megrendezésével szeretnék elősegíteni, hogy minél több gazda kerüljön helyzetbe, közelebb a piachoz – mondta Tóth Péter.
Az egyesület a fővároson kívül minden évben Debrecenben, Székesfehérváron, Szegeden rendezi meg a mangalicafesztiválokat.
A fesztiválon díjazták a rendezvényen árusító egyesületi tagok termékeit öt kategóriában.
A szárazáru kategória első helyezettje lett Tóth László túrkevei tenyésztő. Zsiradékáru kategóriában első lett a badacsonytomaji Istvándi és Társa Kft., a disznósajt kategória győztese a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Iskola. A kenőmájas kategória első helyezettje a Harangod-Mag Kft., az érlelt-füstölt nemes húsrészek kategóriájában első lett a Harangod-Mag Kft. A zsűri az összesített pontszám alapján a fesztivál Termék Nagydíj elismerését a Kaba településhez tartozó Kövér-tanya termékeinek adta.
Az egyesület adatai szerint 2019 januári adatok alapján Magyarországon megközelítőleg 200 mangalica tenyészet működik, számuk folyamatosan változik. A termékkínálat folyamatosan bővül, például kapható már két éven át tokaji aszúborban érlelt mangalica sonka is.
A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete 2019-ben ünnepeli fennállásának 25. évfordulóját. Az egyesület tagjainak létszáma 200-220 között mozog, így ők eredetigazolt és hitelesített mangalica állománnyal rendelkeznek. A fesztivált követően a MOE elnöke interjút adott lapunknak.
*
Hogyan zárult a budapesti fesztivál? –kérdezem Tóth Pétert, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnökét
A rendezvényen a három nap alatt közel ötven ezren vettek részt, ami nagy szám a vidéki fesztiválok látogatottságához képest. Utóbbiakra mintegy 10 ezer ember sétál ki félórányi-órányi nézelődésre vásárlásra netán fogyaszt valamilyen mangalica ételt. Korábbi évekhez viszonyítva a forgalom mérsékeltebb, viszont a fesztivált követően többet értékesítenek azok számára, akikkel a vásáron összeismerkedtek.
A soron következő fesztivált egyébként az egyesület székhelyén Debrecen rendezzük március 1- és 3 között. Itt elsősorban a régió tenyésztőit látjuk vendégül. Csak jelzésképpen Budapesten több mint 20 mangalica standot állítottunk fel, Debrecenben csak tíz lesz, és az önkormányzattal közösen történik a szervezés.
Mi igaz a szovjetek mangalica-likvidálási legendájából?
Tény, hogy 1945 és 48 között voltak olyan háborús jóvátételi szállítások, melynek keretében mangalica sertéseket vittek ki a Közép-Ázsiai köztársaságokba. Nagyon keveset, mindössze pár százat egy olyan időszakban, amikor még Magyarországon több millióra volt tehető az állomány. A Szovjetunió széthullása után ezek a tenyészetek megszűntek, részben azért, mert azok egyszerre muszlim országokba találták magukat.
Ausztriába az Egyesült Államokba már a kilencvenes évekbe kerültek ki egyedek magán vagy baráti import révén, cserebere alapon mangalicák. Szervezett körülmények között ez soha nem történt, mert a mangalicát hivatalból védjük.
A mangalica faj a huszadik század utolsó évtizedeire lényegében kihalt Magyarországon. Milyen okai voltak ennek?
Sokféle. Mindenekelőtt az erőltetett iparosítás, a mezőgazdaság erőszakos átszervezése, a nagyüzemek létrejötte, a hirtelen városiasodás, az elektromos áram elterjedése. Az állami kampányok a fehér bőrű hússertések mellett kampányoltak, a központi programok mind fajtaváltás gyorsítását szolgálták. S még valami, a mangalica mindig is egy fél szabad állapotban nagyobb karámokban tartott állomány volt. A szocialista nagyüzemekben erre nem volt mód. A fejlődés eredményeképpen a húst jobban, könnyebben lehetett tárolni. A zsír ára leesett. Az ötvenes években így elpártoltak az emberek a szalonnától az étolajokhoz. Amikor a hetvenes években a háztáji mozgalom megindult, addigra a mangalica lényegében kihalt. Legfeljebb a Hortobágyon s még néhány helyen maradt belőlük mutatóba génbank jelleggel párszáz darabos állomány.
Annak ellenére, vagy éppen azért, hogy a mangalica a legnagyobb „patrióta” haszonállataink sorában.
Valóban. A mangalica ugyanis nem szeret költözködni, csak a magyar földet és azon belül is az Alföldet kedveli. Próbálták tenyészteni a spanyolok is, hogy ne tőlünk kelljen hurcolni a sonkának valót, de a Spanyolországban nevelt mangalicák néhány generáció alatt genetikailag leromlottak, elkorcsosultak. A honosítási kísérletek, Japánban és az USA-ban is sikertelennek bizonyultak. A magyar rögöt, a magyar klímát, a vizet, a magyar takarmányokat, a magyar rendszert nem tudták pótolni.
Az elmúlt évtizedben bemutató céllal hízó malacot a MOE által ellenőrzött rendszer jelentéktelen számban exportáltunk Spanyolországba, kifejezetten azért, hogy a sonkavevők élő állatot is lássanak. Az ibériai fékszigeten így nem tenyésztenek mangalicát, ott az Ibérico fajta a domináns.
Keleti piacok?
Alapvetően Magyarország, ahol a háztáji mangalica sertések szépen fogynak. Tény, hogy az európai és a kelet-európai országok később fedezték fel a mangalicát, mint Japán vagy az USA, mely országok már tíz évvel ezelőtt mangalica lázban égtek. Az utóbbi néhány évben tapasztalható elmozdulás. Ma már Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban is el lehet adni húst éttermeknek. A vásárló erő növekedésével együtt tehát ők is kezdik felfedezni a magyar mangalicát. Ebben nagyon nagy a tartalék van. Reményeink szerint az elkövetkező néhány évben látványos megjelenése lesz a mangalicának Kelet –Európában.
Németország, Franciaország?
Részben ismerik, szalámit, kolbászt exportálunk. Ma már Németországban egy jó étteremben egy német csülköt, egy schweinshaxent vagy más ilyent nemhogy nem trendi, de meg is szólják, aki ilyet kér. A Lufthansa-nál kivezették a sertést az átlagos menüből. Ez az önfeladó, értékmegsemmisítő magatartás jellemzi Németországot, és Franciaországot is. Dániában vagy Spanyolországban más a helyzet. Koppenhága belvárosában nem lehet olyan éttermet nyitni, amelyik nem tart legalább egy sertésételt.
Mi a helyzet ma ezzel az igencsak hálás fajtával?
Magyarországon mintegy 9500 mangalicakoca van, és 60 ezer hízó. A hízókból mintegy 40 ezret háznál vágnak le, 20 ezret pedig a vágóhidakon. Évente mintegy 30 ezer sonka, 15 ezer lapocka és 10 ezer karaj kerül Spanyolországba. A mangalicának Spanyolország mellett jelentős piaca még Japán, Szingapúr, Hongkong, valamint az Egyesült Államok, miközben a mangalica termékek kaphatók több nyugat-európai országban is. Ezekre a piacokra azonban összesen jut annyi termék, mint egyedül Spanyolországba.
A mangalica ágazat éves árbevétele mintegy 12 milliárd forint.
Az elmúlt években a magyar mangalicatermékek olyan prémium árukká váltak, amelyeket a világ egyre több országában keresnek. A mangalica az a szektor, ahol sok munkával, egész napos elfoglaltsággal, évtizedekig ezzel foglalkozván lehet tisztességes jövedelemhez jutni.
Megéri-e?
Ez nagyon relatív. Ma olyan időszakot élünk az Afrikai Sertéspestis az ASP járvány miatt, hogy ugyan a családi gazdálkodóknak megéri, de nagyüzemeknek nem.
Mert?
A pestis olyan piacokat visz el, ami a 4-500 kocás nagyüzemeket nagyon negatívan érinti. Ilyen üzem a mangalicaszektorban 4-5 van, a többi mind 30-40-es létszámú. A családi gazdaságokat nem viseli meg olyan mértékben a piacok elvesztése, mint a néhány nagyot. A piac ma úgy néz ki, hogy eddig volt néhány nagy, amelyik kényelmesen élt, most ezek bajban vannak, keresik a kiutat.
A tavalyi támogatás erre is irányult Mit lehet tudni a támogatásokról?
Zajlanak. A kocatámogatások természetesen ugyanúgy kifizetésre kerülnek nemzeti és uniós forrásból.
Vannak–e hiányosságok a tenyésztői körökben?
Az adatszolgáltatásban mindenképpen. De ennél fontosabb a termékek minősége. Azt lehet mondani, hogy a minőségi szempontból alapul véve ma még nagyon sokféle termék van a mangalica piacon. Vannak jobb és rosszabb termékek. Utóbbiak el-eltűnnek, fennakadnak a fogyasztói rostán. A Mangalica fesztivál éppen arról szól, hogy itt csak igazán jót lehet venni, akik az itt megjelenő tenyésztőkkel kapcsolatba kerülnek, nem csalatkoznak. Tehát itt is szükség van a tudatos vásárlói magatartásra: ismerni kell a tenyésztőt, vagy keresni a MOE emblémát a terméken. A mangalica valaha a szegények eledele volt, zsírt, szalonnát adott az embereknek, ez volt az alapélelmiszer. Ma az ünnepi asztalra kerül, nem napi élelmezési cikk.
Kövér Zoltán
A fődíjas
A fesztiválon több kategóriába díjazták a tenyésztőket, az összesített pontszámok alapján a Termék Nagydíjat a Kövér Tanya nyerte el.
-Kövér Zoltán vagyok Hajdú Biharból jöttünk. Tetétlenen van egy tanyánk. Ott családi vállalkozásban foglalkozunk a mangalicatenyésztéssel. A családunk öt főből áll: feleségem, lányom, fiam, unokám – mondja a kitüntetett tenyésztő, aki nagyon örül a díjnak
Hogy bír az új generációval?
Vannak csörték. Annak idején magam is vitáztam apámmal Ahogy most ők velem. De a végén csak megegyezünk.
Tervek?
Most értünk el oda, hogy 15 év után a hét hektárra van száz kocánk. Saját magunk által kialakított technológiával megközelítőleg 21. századi minőségben folyik a tenyésztés. Jelenleg 6-700 darab állatot előállítunk elő évente. Ennek a felét tudjuk feldolgozva értékesíteni. A következő lépés, hogy az összes állatot feldolgozva vigyük piacra.
Vannak értékesítési gondjaik?
Nincsenek. Persze nem egyszerű a dolog, mert a mangalica tartása négyszerese a fehér disznó tartási idejének. Termékeinkkel, amelyek elég drágák, nem mindenkihez tudunk eljutni, de egyre többekhez. Aki nem annyira tehetős, az is vásárol, csak keveset. Tehát minőséget akar, és akkor feltehetően a minket választ.
Valkó