Egy világsztár, aki megjárta a hadak útját. A siker nem jött könnyen, előfordult, hogy a hűtője üresen állt, de kutyakaja mindig volt otthon, így a boxerének sosem kellett nélkülöznie. Hogy ki ő, és mivel foglalkozik? Ismerjétek meg Farkas Zsófit, a La Bouche popegyüttes frontemberét! Remélhetőleg még sokat hallhattok róla a közeljövőben – nem csak a La Bouche kapcsán!
Honnan ez az állati vonzalom?
Imádom a természetet, mindig állatokkal voltam körülvéve. Kint a zöldben, amikor csak lehet, az egész életem ebben a jegyben telik. Gyerekként lovagoltam, a Dunán eveztem és túráztunk is sokat. Na meg, összenyaláboltunk és megmentettünk minden kóborkutyát és cicát, aki senkihez sem tartozott! (nevet)
Milyen volt a legelső kutyusod, mit/kit tartasz mostanság?
Egy fajtiszta spánielem volt az első, aki a nagypapámon keresztül érkezett hozzám. Nyolcéves lehettem, de már ekkor bevonzott a négylábúak világa, amelynek azóta is rabja vagyok. Felnőttként volt két mentett kutyám. Az első egy gyönyörű tigriscsíkos boxer staffordshire terrier fiúcska – Boogie -, és a második is boxi volt, – Nabou -, aki sajnos tavasszal felköltözött a kutyamennyországba. Jelenleg a Dunakanyarban élő édesanyámnál lakik a törpe pincserem, Gizi. A hivatásomból kifolyólag nagyon sokat utazom, nem lenne szívem magammal rángatni!
Mi volt az a kutyás film, amin utoljára sírtál?
Én minden kutyás filmen sírok! Sőt, nemcsak kutyás filmeken, egyáltalán az összes állati vonatkozású mozin hajlamos vagyok itatni az egereket. Legutóbb a Fehér Agyart láttam, és nem tagadom, sikerült a végletekig meghatódnom. Mindig természetfilmeket nézek, lételemem az univerzum és az állatvilág, ezért egy héten háromszor tutira zokogok valamin!
Melyik az a szám, amit ha elénekelsz, nemcsak az emberek, de a kutyák is felkapják a fejük?
Talán Whitney Houston-tól az I will always love you. Annyi a kitartott hang benne, hogy az már a négylábú füleket is birizgálja! (nevet)
Mi volt a legemberibb kutyareakció, amit valaha tapasztaltál?
Nagyon sok ilyet tudnék mondani. De hogy ekletáns példával szolgáljak, egyszer rászóltam Nabou-ra, a „boxszerelmemre”: hozd a zoknit! A blöki elindult és a szétdobált zoknit felkapta a földről, majd hozzácsípte a pár méterrel arrébb lévő párját is. Ki akar kétszer fordulni, ugye? Nemcsak parancsot teljesít, hanem közben gondolkodik is. Annyira humán!
Milyen gazdának tartod magad?
Állati jó fej gazdi vagyok, velem minden ökörséget meg lehet csinálni. Azaz majdnem mindent! Folyamatosan hordtam a kutyákat, jöttek velem a stúdióba, a színpadra, vagy éppen kirándulni. Akik ismernek, azt mondják, hogy én félig állat vagyok, a kutyáim pedig félig emberek. Ugyanakkor következetesen állok a dolgokhoz, a nevelésben ez a legfontosabb. Mindkét blökim majd kétszáz szót tudott, pedig sosem jártunk kutyaiskolába.
Mit preferálsz, milyen elveket követsz a táplálás során?
A kutya vadász ősöktől származik, ezért én bizony nem tagadtam meg tőlük a húsneműt. Sokszor főztem finom leveseket a „srácoknak”! Természetesen tápot is kaptak, de a minőségre mindig odafigyeltem. Tudom, melyek azok a sarokpontok, amik kényesek az ebek étrendjében.
Végezetül. A legviccesebb személyes kutyás sztorid…
Minden kutyám nagyon jól szocializált volt. Békésen és nyugodtan viselkedtek, a gyerekek naphosszat rángathatták a farkukat. Már jó tizenöt éve, hogy valahol a Balaton parton játszottunk a Cool Miners party zenekarral, ahová a kutyám is elkísért. Egy körbekerített területen ment a buli, és én még a kezdés előtt rákérdeztem, hogy nem zavarja-e majd a vendégeket a kutyi. Senkinek nem okozott problémát, így Boogie egész este kedvére rohangálhatott a színpadon, vagy épp csobbanthatott bele a Balatonba.
Egyszer csak a fellépés közepén csuromvizesen megjelent, és egy soha nem látott elképesztő örömfutást produkált a vendégek között, mindenki legnagyobb örömére! (nevet)
Írta: Tóth Krisztián Márk / Képek: Hankusz Kálmán