A legmelegebb régiók lesznek az emelkedő hőmérsékletnek leginkább kiszolgáltatottak. A spanyolországi Alcala Egyetem részvételével készített tanulmány megoldást javasol: más fajtájú szőlők termesztését.
A globális felmelegedés átalakítja a tájakat és a növénykultúrákat az egész világon. A bortermelés egyike az éghajlati változások által leginkább érintett területeknek, így a termelők már azon dolgoznak, hogy alkalmazkodjanak egy új valósághoz, amely magában foglalja a melegebb nyarakat, súlyosabb aszályokat és az egyre erőteljesebb meteorológiai jelenségeket, mint árvizek, fagy vagy jégeső.
„A bor olyan az éghajlatváltozásnak a mezőgazdaságra gyakorolt hatása szempontjából mint a kanári a szénbányában, mivel a szőlő nagyon érzékeny” – magyarázza Benjamin Cook, a Columbia Egyetem kutatója.
Egy hétfőn közzétett tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóiratban figyelmeztet, hogy a hőmérséklet 4 Celsius-fokos emelkedése azt jelentené, hogy a szőlőtermesztésre alkalmas földterületek 85 százaléka eltűnne.
Abban az esetben, ha a globális felmelegedés 2 Celsius fokon marad – ez a Párizsi Megállapodásban figyelembe vett legkevésbé ambiciózus célkitűzés -, a borvidékek a termőterület 56 százalékát elveszítenék. „A kulcs az, hogy még mindig lehetséges a szőlőtermesztést a melegebb világhoz igazítani. Csak komolyan kell venni a klímaváltozás problémáját” – figyelmeztet Cook, a tanulmány egyik szerzője.
E következtetések levonásához a kutatók, Ignacio Morales-Castilla (Alcala Egyetem) és Elizabeth Wolkovich (vancouveri British Columbia Egyetem) vezetésével, a világban ma termesztett fő szőlőfajtákra összpontosítottak: cabernet sauvignon, saszla, chardonnay, grenache, merlot, mourvèdre, pinot noir, rizling, sauvignon blanc, syrah és trebbiano.
A tudósok modelleket készítettek a csírázási, virágzási és érési időkről minden szőlőfajtára a világ minden fő borrégiójában, mind a három, 0, 2 és 4 Celsius-fokos felmelegedési forgatókönyv alapján.
Ezután ezeket az előrejelzéseket használták annak meghatározására, hogy ezek a szőlőfajták termesztése hol lesz életképes a jövőben. Az eredmények vázolják a lehetséges alkalmazkodási stratégiát: a fajták és régiók átszervezése, ami nagymértékben csökkentheti a termőterület elvesztését. Például Franciaország Burgundia régiójában a hőnek jobban alkalmazkodó szőlőfajták, a mourvédre és a garnacha helyettesíthetik a jelenlegi fajtákat, például a pinot noir-t.
„A manapság hidegebb régiók alkalmasak lehetnek a hőnek jobban alkalmazkodó fajták termesztésére, míg a hidegebb éghajlatú növények, például a pinot noir, más szélességi fokokra is kiterjedhetnek” – magyarázza Morales-Castilla. A következő évtizedekben a 2 Celsius-fokos emelkedés forgatókönyve szerint ez az átszervezés felére csökkentheti a felületveszteséget, de ha a melegedés eléri a 4 Celsius-fokot, akkor csak egyharmadát sikerülne megmenteni.
Spanyolország, Olaszország és Ausztrália a legsebezhetőbbek
A legmelegebb hőmérsékletű régiók, mint Spanyolország, Olaszország vagy Ausztrália a legsebezhetőbbek, mivel ők termesztik a legmelegebb fajtákat és kevesebb helyük van a szőlőfajták változtatására. „Szükséges lenne, hogy minden régióra vonatkozóan egyedi eredmények legyenek a konkrét ajánlások megfogalmazásához” – emeli ki Morales-Castilla.
„Figyelembe kell venni, hogy tanulmányunkban 11 fajtát elemeztünk (amelyek közül csak egy spanyol származású), de az Ibériai-félszigeten több száz van”. Ebben a kutatásban Morales-Castilla a Madridi Vidékfejlesztési, Mezőgazdasági és Élelmezési Kutatóintézet szakértőivel együttműködve dolgozik, adatokat gyűjt, amelyek lehetővé teszik konkrét előrejelzések generálását Spanyolország és Portugália őshonos fajtáiról, olyan információkat, amelyeket a termelők felhasználhatnak.
A másik oldalon, a hidegebb régiók, például Németország, Új-Zéland vagy az Egyesült Államok északnyugati része viszonylag könnyen alkalmazkodhat a 2 Celsius-fokos forgatókönyvhöz, habár hőálló fajtákra kell váltaniuk, mint például a merlot és a grenache. A szőlőfajták, amelyek hideg hőmérsékletet igényelnek, mint a fentebb említett pinot noir, olyan régiókra kell kiterjeszteni, amelyek hagyományosan nem voltak megfelelőek ezekre a növényekre.
Az utóbbi évtizedekben Anglia folyamatosan növeli e szőlőfajta szőlőültetvényeinek felületét és minőségét, és más északi országok, például Svédország és Norvégia most teszik meg az első lépéseket az ágazatban. A déli féltekén az argentin és chilei termelők egyre inkább feltérképezik a déli szélességeket.
Jogi, kulturális és pénzügyi kihívás
A szerzők tisztában vannak azzal, hogy a szőlőfajták megváltoztatása jelentős jogi, kulturális és pénzügyi kihívásokkal jár. Európában már megbeszélések folynak egy új jogszabályról, amely megkönnyíti a fő régiók számára a művelhető fajták megváltoztatását. Wolkovich szerint „a termelőknek azonban meg kell ismerniük ezeket az új fajtákat”. Másrészt a szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a gazdálkodási gyakorlatok, például a fokozott öntözés vagy árnyékoló háló használata a növények borításához segíthetnek a szőlőültetvények védelmében, de csak a globális felmelegedés alacsonyabb szintjein lehetnek hatékonyak.
„Fontos hangsúlyozni, hogy a jövő még mindig a kezünkben van, amelyben van lehetőség a szőlőművelést hozzáigazítani a melegebb világhoz. De ehhez komolyan kell foglalkozni az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal és amennyire csak lehetséges, korlátozni a hatását” – jegyzi meg Morales-Castilla.