A szív nem dobog tovább, a tudat kikapcsol, a lélek érinthetetlen marad. De vajon a miénk is? A fájdalommal átitatott önzőség a legkellemetlenebb hálótárs. Minél közelebb állt hozzánk valaki, annál tovább marad mellettünk a mindennapokban a keserűség és vele együtt minden olyan közhely, amelyet már jól ismerünk. De ha átéljük, már közel sem tűnnek elcsépeltnek ezek a gondolatok.