Tizenhárom labdarúgó-világbajnokságon vett részt. Tizennégyszer tudósíthatott a nyári olimpiai játékokról. Egy híján félszáz magyar ötkarikás aranyérem születését kommentálhatta a hallgatóságnak. Több mint egy évtizeden keresztül vezette a Sport Főosztályt a Magyar Rádióban. Nyolc éven át a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki pozícióját is betölthette. Szepesi György a rádiós sportközvetítések legendás riportere, az Aranycsapat tizenkettedik játékosa a napokban ünnepelte 89. születésnapját.
Szepesi György a Váci út 97 alatt született, majd kilenc évtizeddel később a jószerencse pontosan száz házzal messzebbre vezérelte, egészen pontosan Angyalföld és Újpest határára, a Váci út 197-be. Tizenéves korában megtapasztalta, hogy milyen korszakos zsenik kergetik a labdát az angyalföldi pályán. Annak az időszaknak a legnagyobb futballistái kétségkívül Szusza Ferenc és Puskás Ferenc volt. Szepesi is Puskás Öcsiékhez hasonló labdazsonglőr szeretett volna lenni, de hamar belátta, hogy az ő adottságaival nem lesz világhírű focista. A sport viszont örök szerelemnek bizonyult, így ha nem is a futballpálya zöld gyepét választotta, a zsúfolásig telt stadion hangulatától nem tudott szabadulni, ezért elhatározta, hogy rádiós sportriporter lesz.
Szepesi György honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal és a versenyzővel, teljesen azonosul a történésekkel. Győzelem esetén önfeledten ünnepelt, míg a vereségnél együtt szomorkodott a csapattal. Természetesen első szerelme a futball maradt, de mellette más sportágat is szívesen tolmácsolt a rádió hallgatóinak. Mindenhol jelen volt ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése és sajátos közvetítési stílusa miatt rövid időn belül a legnagyobbakkal említették egy lapon.
Az is érdekes és egyedülálló, hogy mindig a pálya széléről és nem a hatodik emelet hermetikusan zárt üvegkalitkájából kommentálta az eseményeket. Ennek a közvetítési stílusnak egyetlen hátránya volt, hogy nem lehetett teljesen a pályára látni. Ugyanakkor hihetetlen atmoszférát teremtett a tömeg reagálása a nézőtérről. Szepesi a pálya szélén viszont azt is hallhatta, amit a játékosok egymásnak mondtak mérkőzés közben. Így rögtön tolmácsolni tudta a rádiót hallgató publikumnak, amikor Puskás bíztatta a többi játékost. Egy idő után már az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként emlegették. Minden bizonnyal rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Az 1953-as angol-magyar 3:6-os történelmi győzelemből Szepesi is kivette a részét, hisz lelkes és buzdító közvetítésének köszönhetően az egész ország ott lehetett Puskásékkal a Wembley Stadionban. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt a fiúkkal.
A sport mellett a politikai újságírásba is beletanult. 1974 és 1978 között az Magyar Távirati Iroda bonni tudósítója volt, majd hazatérve 1981-től 1992-ig a Sport Főosztályt vezette a Magyar Rádióban. Társadalmi megbízatásokat is vállalt szeretett sportágában, a labdarúgásban. 1979 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki székébe is beülhetett. A Magyar Olimpiai Bizottság, majd 1982 és 1984 között a világszövetség, vagyis a FIFA végrehajtó bizottságának is a tagja lehetett.
Páratlan sportriporteri pályafutását számos elismeréssel díjazták. Ő volt az első magyar sportújságíró, aki megkapta a Gerevich-díjat. 1995-ben XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. 2004-ben a magyar értelmiség eredményeinek, értékeinek megőrzésére életre hívott díj, a Prima Primissima egyik kitüntetettje lett, 2007 januárjában Kodály Zoltán közművelődési díjat vehetett át a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriumától, amely 1993 óta az oktatás, a kultúra és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeket tünteti ki. A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2004-ben Életműdíjjal tüntette ki.
Szepesi György közel a kilencedik ikszhez is korát meghazudtoló formában van. Rendszeresen jár sporteseményekre, s ha teheti feleleveníti kommentátori pályafutása legszebb és legizgalmasabb pillanatait. Szepesi egyedülálló a szakmában, belőle valóban csak egy van. Erre a legjobb példa, hogy még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült azzal, hogy 2005-ben ő közvetítette a Magyarország-Argentína barátságos futballmérkőzést, melyet napra pontosan hatvan évvel azután tudósított a nagyérdemű hallgatóságnak, hogy az 1945-ös magyar-osztrákon bemutatkozott sportriporterként. Legnagyobb álma, hogy a londoni olimpián még egyszer utoljára közvetíthessen. Ha ez jövőre megvalósul, elmondhatja magáról, hogy 1948-ban Londonban kezdte ötkarikás közvetítéseit és 2012-ben szintén Londonban fejezi be, s akasztja szögre a mikrofont. Gyuri bácsi, Isten éltesse sokáig!
NÉVJEGY
Születési név: Friedländer György
Született: Budapest 1922. február 5.
Foglalkozása: rádiós sportkommentátor
1922-ben született Budapesten
1945-től a Rádió munkatársa
1975-78-ig a Rádió bonni tudósítója
1981-1992-ig a Sport Főosztály vezetője
1978-86-ig az MLSZ elnöke
1982-94-ig a FIFA vb-tagja
1995-től a XIII. kerület díszpolgára
14 nyári olimpia; 13 labdarúgó-világbajnokság sportriportere
Sikerei, díjai
SZOT-díj (1969)
Első magyar sportújságíróként a Gerevich-díj
1981-1992-ig a Sport Főosztály vezetője
1978-86-ig az MLSZ elnöke
1982-94-ig a FIFA vb-tagja
1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát
1995-től a XIII. kerület díszpolgára
2005-től Budapest díszpolgára
a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ 2005 – példaértékű, méltán népszerű, sajátos hangvételű rádiós és sportriporteri életműve elismeréseként