Close

A párduc mosolya

Kipróbáltuk: Subaru Legacy Boxer Diesel
Bevallom őszintén, jó párféle-fajta autót kipróbáltam már, de eleddig Subaruhoz nem volt szerencsém. Így hát, amikor megtudtam, rövidesen egy Subarut vihetek próbaútra, ráadásul egy Boxer Diesel Legacy-t, bizony a torkomban dobogott a szívem. Kicsit olyan érzés volt a kezembe fogni a slusszkulcsot, mint kisgyermekkoromban, mikor kezembe vethettem az évek óta áhított villanyvasút aprócska mozdonyát.

A Subaru már ránézésre is teljesen más jellegű autó, mint a mai gépkocsik többsége. Első blikkre szerintem egy európai embernek föl sem tűnik az utcán, visszafogott formájával belesimul az autók szürke forgatagába. Ám itt a részletekben rejlik a csoda, az autó finomsága és tökéletessége. A nagy, lapos, áramvonalas kasztni valahogy olyan, mint a jó női cipő: sokkal kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában és egyáltalán nem hivalkodó; nem magára vonja a férfiemberek tekintetét, hanem a formás női lábakra, melyek éppen benne foglaltatnak. A Legacy karosszériáján sincs semmi kirívó, inkább sima, elegáns, visszafogott, valahogy NEM AKAR feltűnő lenni.
De mégis az! Közelebb menve látszanak csak a keret nélküli ablakok, a boxer dízelre utaló, motorháztetőn tátongó hatalmas légbeömlő nyílás, a finom szárny alakú krómos dísz a hűtőrácson (mely nekem megint csak a hatvanas éveket hozza vissza), a Volkswagen-esre sikerült könnyező szemeket formáló első lámpa pár, vagy éppen hátul a két nagy lapos kipufogó. Szembenézve vele éppen olyan, mint ha egy fekete párduc mosolyogna az arcomba: alattomosan lopózik elém, csendben és puhán, kaján vigyorral rám nevet, majd egy hirtelen mozdulattal hamm bekap.

Ez az autó egyszerűen csak szép. Valahogy olyan skandinávos, vagy japános módon: lerí róla a funkcionalitás maximális prioritása, és hát amint tudjuk, az a szép, ami célszerű.

Beszállva az összkép nem bomlik meg, sőt, még tovább erősödik. A műszerfal visszafogottan egyszerű, nincs semmi agyondíszítettség, mégis minden a helyén van. A kapcsolók kézre állnak, nem kell semmit sem keresgélni, a műszerek egyszerűségük folytán jól leolvashatók. A kormány fogása tökéletes, a váltó, bár pici erő kell hozzá, hihetetlenül precíz. Valahogy az az érzésem alakult ki a Subaruban, melyet eddig semmilyen más autóban nem éreztem, a tökéletesség érzete. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a kocsi nagyon elkényeztet, nem. Semmi fölösleges luxus nincs benne, ám ami valóban kell, azt az ember azonnal megtalálja. És minden éppen úgy mozdul, úgy klattyan a helyére, úgy nyomódik be, úgy fordul el, ahogy arra számítanék, ahogy azt elvártam. Hiába kerestem, nem találtam semmi hibát, semmi kifogásolni valót, sem az utastérben, sem a menetdinamikában.Talán egyedül az ötsebességes váltó lehetne gyönge pont, szerintem ez az autó lazán megérdemelne hat gangot – ám ez is csak látszat-csalódás. Menet közben megtapasztaltam, a hosszú áttételeknek és a boxer dízel rugalmasságának köszönhetően az öt sebesség teljesen elég és a váltó tökéletesen hangolt.

De térjünk a lényegre! Mit is tud a boxer dízel? A kulcsot elfordítva apró remegés, majd tökéletesen sima járás. Csukott ablakoknál szinte semmi hang, csak erős fültornával hallatszik a motor dohogása, mely alapjáraton tipikus dízeles krahácsolás. Gázt adva és a fekvő hengereket megpörgetve a hang megváltozik, a dízeles jelleg eltűnik és helyette a kellemes „blugy-blugyos” boxer-hang jön elő, persze ez is visszafogottan, mégis oly jól esik egy autóbuzi fülének. Megállapítottam: ha nekem ilyen autóm lenne, soha nem kapcsolnám be a rádiót, ez a hang annyira kellemes, hogy önmagában is élvezet. A motor ezerötszáz és négyezer-ötszáz fordulat/perc tartományban adja le a legnagyobb nyomatékát, jelesül 350 newtonmétert, ami elképesztő rugalmasságot jelent. Ez a motor minden felmenőjétől a jó tulajdonságokat örökölte. Kicsi, könnyű, lapos, kiegyensúlyozott, alacsony fordulaton dízeles jellegű nagy nyomatékkal, közepes fordulaton tipikus boxer a jellegzetes blugy-blugy hanggal és jó nagy erővel, magas fordulaton igazi sport Subaru. Arról meg már ne is beszéljünk, mit jelent az 50-50 százalékos négykerék-hajtás, hogy kanyarokban, rossz úton, nagy sebességnél is mennyire stabil marad az autó. És a fogyasztása is meglepően jó: nyolc liternél több gázolajat a legnagyobb dugóban sem kér, országúton pedig elmegy hat- hét literrel is, ami egy ekkora nagy autónál, pláne összkerék- hajtás mellett döbbenetesen jó eredmény.

További óda helyett egy kis érdekesség: a japánok azzal a féltéglával verik a mellkasukat, hogy a Subarué a világ legelső boxer dízel motorja. Ám ez nem igaz. Jöjjön egy kis történelem! Legelőször a Krupp gyártott négyhengeres boxer dízeleket a harmincas években, 1952-ben pedig a Tatra hozta ki a Tatraplan kétliteres, 42 lóerős prototípusát. Szintén 1952-ben kezdtek a Volkswagen mérnökei kísérletezni a boxer dízelesítésével. Bizony létezik dízel bogár, bár ma már csak egyetlen példányban, a stuttgarti VW múzeumban. Ennek 1,3-as motorja 25 lóerőt ad le 3100 fordulat/ percnél, valami elképesztő zaj és füst mellett, hozzá képest a korabeli traktorok motorja is luxuslimuzinba illett volna… Igen rövid idő alatt le is álltak a gyártásával… Úgyhogy valamiben mégiscsak elsők a japók. Valahogy így pontosítanám a bekezdés elején található állítást: a Subarué a világ legelső (TÖKÉLETESEN) HASZNÁLHATÓ boxer dízele.

És ami Magyarországon egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, az árak: a Legacy Boxer Diesel olcsóbbik változata 7.590.000 forintba kerül, míg a csúcsváltozatért közel tíz milkát kell leszurkolni. Ez bizony így első blikkre nem tűnik túl kevésnek, ám ha a kategóriában hasonló dízel BMW-k, Saabok, satöbbik tizenmilliós árait nézzük, már nem is annyira sok. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a „legolcsóbb” benzines Legacy ára hétmillió, a legkisebb 1,5-ös benzines boxeres Imrezáé négymillió forint, de akinek nincs ennyi pénze sem, ám mégis subaruzni akar, az aprócska Justy-t már 2.840.000-ért hazaviheti.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top