Régóta tervezem, hogy az Óvárosi térről írok cikket. Azonban mindig csak húztam-halasztottam, mivel előbb kevésbé ismert, kevésbé „kommersz” látványosságokról akartam beszámolni. Aztán belegondoltam, hogy csak a helyiek számára túlságosan megszokott a tér és az a klasszikus turistaútvonal, mely a Vencel-térről indul, majd az Óvárosi téren és a Károly-hídon át a Várnegyedig vezet. Az Óvárosi tér pedig semmiképpen sem elcsépelt, mivel az egész városhoz hasonlóan történelmi mesékkel rendelkezik, mozgalmas és valahogy mindig más arcát mutatja. Járjuk hát körül, mi is található itt.
Bejárat a Kisoldalról
A tér több oldalról is megközelíthető, nekem a kedvencem a Kisoldal nevű városrész felőli bejárata, ahol az első pompás épület éppenséggel egy kevésbé különleges, még kevésbé történelmi helyet, egy Starbucks kávézót rejt. Bár ez a franchise kávézó sohasem tartozott a kedvenceim közé, meg kell hagyni, ebben a városban figyeltek arra, hogy a legszebb pontokra települjenek: az Óvárosi térin túl például a vár oldalában is van egy, szinte teljes rálátással a városra, továbbá a Malostranská téri is kimondottan hangulatos. Pedig nem is kapok pénzt ezért a fényezésért…
Az Óvárosi tér bejárati kávézójával szemben Páduai Szent Antal, a szegények védőszentjének szobra található galambürülék védő hálójában.
Városháza az órával
A tér egyik legnagyobb látványossága az Óvárosi Városháza, mely 1338-ban épült, miután Luxemburgi János király engedélyezte, hogy saját tanácsa legyen az Óvárosnak. Az évszázadok folyamán több épületet is csatoltak hozzá, ma itt többek közt időszaki kiállításokat és az Óváros címerét láthatjuk, valamint felmehetünk a toronyba a kilátást megcsodálni.
A legnagyobb látványosság azonban a Városháza csillagászati órája, melynek három gyűrűje három különböző időszámítást jelöl. Minden egész órakor tizenkét bábfigura: Jézus 11 tanítványa és Szent Pál apostol két kis ablakban felvonul a halált jelképező csontváz jeladására. Ilyenkor rengeteg ember gyűlik az óra elé, és valahogy mindig általános csalódást látok az arcokon. Talán azért, mert a várva-várt, és a turistakönyvek által is nagyban beharangozott mutatvány csupán két percig tart.
A toronyórát bizonyos Hanuš órásmester alakította a jelenlegi formájára. Ez nem volt jó üzlet számára: a tanácsurak megvakították őt, hogy mások számára ne készíthessen hasonló remekművet. Ez a történelmi mese mondjuk nem kimondottan aranyos.
Hanuš órásmester egy cseh animációs filmben, még a szemei birtokában
Mint ahogy az sem, hogy 1621-ben 27 Habsburg-ellenes vezetőt végeztek ki a téren. Hát igen, a történelem nem mindig vidám, érdekes belegondolni, hogy ez a hely, amelynek ma jó hangulata van, turistákkal, kiállításokkal és éttermekkel van telezsúfolva, egykor valakinek a végzete volt.
A Týn előtti Boldogasszony templom és környéke
A tér talán legfeltűnőbb pontja ez a templom, melynek egyik jellegzetessége, hogy az előtte levő épületek indokolatlanul eltakarják. Podjebrád György király itt vett részt a kelyhes irányzatú huszita csoport úrvacsoráján, és az ő utasítására a kelyhesek jelképét, egy színarany kelyhet helyeztek a templom homlokzatára, amit azóta beolvasztottak, és egy Szűz-Mária szobrot öntöttek helyette. Az alábbi képen is látszik az aranyöntés a két torony között levő háromszögű csúcs tetején. A templom kapujára meglehetősen gyakran ehhez hasonló van kiírva: „ma épp nem vagyunk nyitva”, így a szerencsétlen turista, aki csak egyszer jár ott, azt hiheti, hogy pont aznap rosszkor jött. Egyszer mégiscsak sikerült bejutnom, így megállapíthattam, hogy az épület inkább kívülről nyűgöz le.
Az egyik korábbi írásban már bemutatott Dalí, Mucha és Warhol kiállítások helyszíne, valamint a csipkés tetejű épület biztosítja, hogy ne láthassuk a templomot teljes egészében. Azt gondoltam, ennek a takarásnak valamiféle különleges történelmi oka lehetett, aztán Prága történelmében jártasabb ismerőseim felvilágosítottak, hogy erről szó sincs, valószínűleg szimplán csak így sikerült.
Eggyel arrébb a Golz-Kinský palota található. Három tény az épülettel kapcsolatban:
-
A palota egykor iskolát is rejtett, ahol a cseh irodalom egyik büszkesége, Franz Kafka is tanult. A legtöbbünk talán csak az Átváltozás című művére emlékszik, arra, hogy mennyire visszataszító az egyik reggel bogárként felébredt fiatalember története. Valóban nyomasztó világa volt Kafkának. Engem jobban megragadott A Per című regényéből készült, Orson Welles által rendezett film az elszemélytelenedett, elbürokratizálódott világ sajátosan szatirikus ábrázolásával. Talán egy másik cikkben körbejárom majd a „Kafka pontokat” a városban.
-
Az épület erkélyéről tájékoztatta 1948-ban Klemend Gottwald miniszterelnök a párttagokat a kommunista államcsínyről.
-
Jelenleg a Nemzeti Galéria időszakos kiállításait tartalmazza, nemrég Henri Rosseau, naiv festő képeit tekintettük ott meg. A naiv festészet a gyermeki rajzok világát és a természetességet idézi. A neten látott festmények sokat ígértek, számomra a kiállítás mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Továbbá…
Mindezekkel még korántsem teljes az ismertetés, csak említés szintjén ott van még a tér oldalán a hányattatott sorsú Szent-Miklós templom, melyet II. József idejében kifosztottak, majd az első világháború idején a templom renovációs munkálatai jó alibit szolgáltak néhány művésznek a frontszolgálat elkerülésére. Valamint Husz János reformátor pap szobra is a téren található, aki a konstanzi zsinaton lelte máglyahalálát, kirobbantva ezzel a huszita háborút. Továbbá ott van még a véleményem szerint legszebb, lovas szobros festményt ábrázoló épület is…
… melynek földszinti részén az autentikusságot teljes mértékben nélkülöző, ázsiai jellegű lábrágó halas szalon található:
A tér mindezek mellett eleven és rendkívül mozgékony, a nap szinte minden tájában találhatunk ott alkalmi fellépőket: zenészeket, pantomimeseket, tűzfújókat, valamint különböző bódékat, továbbá innen induló lovaskocsis városnézésre is van lehetőség.
Egy tehetséges baseballsapkás, rockerpólós, rövidgatyás zongoraművész
Emlékszem, mennyire megragadott a karácsonyi vásár, amikor először jártam ezen a téren. A Vörösmarty térihez, vagy a bécsihez képest kevésbé éreztem a karácsony kiárusítását és a görcsös vásárlási kényszert. Jelenleg olykor a hangulatos épületek ejtenek rabul, máskor a falak közt beszökő fények, vagy épp az amatőr fellépők előadásai. Mindenképpen tegyünk itt egy kört, ha Prágában járunk!
Kiegészítés az előző, Gólemes cikkhez:
A múltkori írásban a helyi Frankenstein-legendát, a Gólemet jártuk körül. Akkor azt írtam, nem találtunk Gólemes ajándéktárgyakat a városban. Bár az írásomban idézett cikk szerinti „Gólem kultusz tombolásáról” továbbra sem tudok beszámolni, az eltelt időszakban több alkalommal belefutattunk – természetesen véletlenül – az agyagszörnyetegbe. Például egy Óvárosi tér közeli ajándékboltban Svejk, a derék katona figurája mellett:
Valamint a cikkemben szintén említett Grévin panoptikumban is jártunk azóta, ahol a másik viaszmúzeumhoz hasonlóan szintén rabbistul van Gólem. Ráadásul itt a rabbi a másik panoktikum-beli ábrázolással ellentétben valóban kedvesnek tűnik, ahogy a legenda is tanúskodik róla.
A Grévin panoptikum kapcsán meg kell követnem magam, mivel akkor még tapasztalat nélkül, helytelenül ítéltem meg, hogy főleg aktuális sztárok viaszszobrait láthatjuk ott. Ezzel szemben történelmi figuráktól kezdve egy átlagos kávéházon át mindenféle alakokkal találkozhatunk.
Visszatérve a Gólem-listázáshoz: láttuk továbbá a rémet hűtőmágnesen…
…sőt még egy csokiboltban is:
Források:
Útitárs, Prága (2000), Panemex és Grafó, Budapest
Fotók: Varga Zita
Hanus órásmester: http://www.webmagazin.cz/index.php?stype=all&id=8234