Close

Lovagkeresztet kapott Péterfy Lajos színművész

peterfikep

 

2017 április 13-án a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át Péterfy Lajos erdélyi színművész Kolozsváron az Agapé hotelben Mile Lajos magyar főkonzultól. Laudációját Tőkés László püspök, EU parlamenti képviselő mondta, melyben méltatta mind szakmai, mind emberi tartását és érdemeit, kiváltképp az 1989-es temesvári forradalomban játszott szerepét.
Ez alkalomból írta Szekernyés János jeles színházkritikus a következőket:

 

 

              Érdemdús színművészként a Nagyváradon élő Péterfy Lajos a 2017-es esztendő első napján, január elsején lépte túl életútja 80. mérföldkövét belépvén a kortárs magyar színjátszás megbecsült, tapasztalt, gazdag és fölötte értékes életművű  „nagy öregjei” sorába. Mértékadó, emblematikus alakja  az erdélyi és az összmagyar színházi életnek. Pályája során a „világot jelentő” deszkákat koptatta és fényesítette – meg gyakorta  fel is ragyogtatta  –  a Székelyföldön, a Bánságban, a Szamos és a Sebes Kőrös partjain. Több színtársulatnak volt alapembere, oszlopos, kiemelkedő és meghatározó tagja. 
               Bizonyos fokig véletlenül sodródott szülővárosában, Nagyszebenben a színpad, a festett deszkák bűvkörébe. Baráti csábításra és bíztatásra jelentkezett statisztának, amikor a  Szászföld hajdani székvárosának  országos viszonylatban is számontartott, előnyösen jegyzett román színtársulat, melyet a kiváló, neves rendezők – Radu Stanca és Mihai Dimiu – vezettek épp, a Fehér szerecsen című mesedarab előadásának felújítására készült. Alabárdos öltözetben, a portál mellett posztolva jelent meg először a rivaldák fényében. A légkör lenyűgözte. Társai elmaradtak, szétrebbentek az előadás-sorozat lejártával, Péterfy Lajos azonban a színház falai közt ragadt. Beiratkozott a Népi Művészet Iskola drámatagozatára, ahol két évet sikeresen el is végzett, s kitartóan készült a felvételi vizsgára a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára. Szeben megye ösztöndíjával s a jóindulatú pártfogók ajánlóleveleivel felfegyverkezve, érettségi bizonyítvány nélkül, sikerült is bejutnia a Köteles Sámuel utca 6. szám alatti legendás tanintézetbe, amely hosszú évtizedeken át az erdélyi magyar színházi élet utánpótlását pallérozta, készítette fel és biztosította. Kovács György, Lantos Béla, Kőműves Nagy Lajos, Tompa Miklós – akinek a nevét ma a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar társulata viseli – valamint a színészképző rektora, az író és dramaturg Szabó Lajos voltak a mesterei. Péterfy Gyulával,  Péter Ágnessel, Czikéli Lászlóval, Illyés Kingával, Gál Ernővel, Halassy Erzsébettel, Fülöp Klárival, Bósy Annával, Kőműves Balázzsal  és Dehel Gáborral járt az 1961-ben végzett évfolyamra. Főiskolásként a Légy jó mindhaláligban, a Ludas Matyiban ás Jean Racine Phaedrájában játszott, kapott szerepeket. A Kovács György rendezésében 1961. március 2-án bemutatott Boldogság merre vagy? Viktor Rozov darabban Fjodor szerepét formálta meg.  Dorel Dorian Az 58. másodperc című színművének ugyancsak Kovács György rendezte szinpadi változatának, amelynek 1961. május 6-án volt vizsgelőadásként a bemutatója Banu Mareșként jeleskedett.   Félévszázad múltán 2011-ben Arany diplomával tüntette ki a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Egykori évfolyamtársai közül többen is végképp átszerződtek – sajnos – Léthén túli színészcsapatba. 
               Friss diplomásként Péterfy Lajos a Nagyszebenhez hasonlóan közigazgatásilag Brassó megyéhez tartozó Sepsiszentgyörgyre került, ahol az Állami Magyar Színház együttese a felfrissülés, a megerősődés mozgalmas időszakát élte. G.B. Shaw Szent Johanna című drámája Völgyesi András rendezte előadásában, amelyben a címszerepet Molnár Gizella alakította, Jean Dunois, az Orléans-i Fattyú megformálójaként mutatkozott be  a háromszéki közönségnek, a kollegáknak és a színikritikusoknak 1962. október 5-én. Demeter Jóska volt a Szabó József rendező irányításával 1962. november 30-án bemutatott Tékozló szerelem című Sütő András-darab színpadi változatában.  Jimet játszotta Hegyessi Magda, Kudelász Ildikó/Molnár Gizella, Szamosközy László oldalán Tennessee William Üvegfigurák című darabjának Bán Ernő rendezte színpadi változatában, amely 1963. május 29-én került bemutatásra a sepsiszentgyörgyi színház deszkáin. 
             Két esztendő múltán, a színház vezetőségével támadt nézeteltérései okán átszerződött  Brassóba, a Drámai Színházhoz, amelynek deszkáin Shakespeare Pericles-ben, Camil Petrescu,  Alexandru Davila, Dimitris Psathas, I.M. Măgura darabjaiban láthatta és tapsolhatta meg az 1964/65-ös évadban a közönség. Félévtizeden át román nyelven szolgálta Tháliát. Marcot játszotta román nyelven Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjának 1965. november 13-i premierjén, amelyre Bán Ernő rendezésében került sor. Pályakezdése időszakában viszonylag sokat dolgozott együtt Bán Ernővel. A Cenk alatti városban sokat tanult, rengeteg minden ellesett a kivételes tehetségű színházi szakembertől, Sica Alexandrescutól. 
             A Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház élére kinevezett új igazgató, Dukász Anna hívására 1968-ban tért vissza a ismét megyeszékhelyi rangot kapott Olt-menti városba, pályakezdése színhelyére. A társulat alapembere, oszlopos tagja, vezető színásze lett. A komoly művészi feladatok, az igényes főszerepek özönével halmozták el. Az egyetemes drámairodalom klasszikusainak és kortárs jeleseinek színműveiben nyújtott kimagasló alakításai mellett, a magyar drámaírók darabjaiban előszeretettel, komoly felelősségérzettel és buzgó odaadással vállalt szerepet és tevékeny részt. Teljes mellszélességgel támogatta az együttesnek azt a dicséretes célkitűzését és programját, amely a romániai magyar drámairodalom felkarolását, figyelmet érdemlő, értékes alkotásainak bemutatását, népszerűsítését.  
         II. Rákóczi Ferenc, a „nagyságos fejedelem” megszemélyesítőjeként járult hathatósan hozzá Péterfy Lajos a sepsiszentgyörgyi szerző, Veress Dániel Mikes – Négy tél című darabjának, amelyet Völgyesi András rendezésével és díszleteivel ősbemutatüként vitt színre 1968. november 9-én a sepsiszentgyörgyi társulat – visszhangos  sikeréhez. A címszerepet, az ágyúontő szabadságharcos alakját keltette életre a rivaldák fényében 1969. július 6-án a Sepsiszentgyörgyön élő és alkotó Sombori Sándor „történelmi krónikája” Tompa Miklós rendezte ősbemutatóján. Báthory Boldizsár volt Veress Dániel újabb történelmi drámájának, a Váres farsangnak, amelynek Völgyesi András volt a rendezője és a díszlettervezője, 1970. szeptember 9-én tartott ősbemutatóján. A címszerepet osztotta Péterfy Lajosra a játékmester és szcenográfus Völgyesi András  Veress Dániel harmadik történelmi drámájának 1971. december 25-én bemutatott színpadi megjelenítésében. A premierről a Brassói Lapok hasábjain beszámolva Mag Péter nyomatékosan kiemelte: „a címszerepet játszó Péterfy Lajos, robosztus tehetségére mért nehéz feladatát kiválóan látta el. Figyelemre méltó színészi intuicióval és inteligenciával tudta érzékeltetni Wesselényi keservektől-csalódásoktól, vereségektől, tehetetlenségtől megsebbzett izzó szenvedélyességét, az eszméinek igazáért önmagát is feláldozni képes, megverhető, de le nem győzhető, államférfi és nemzetiségi politikus cselekvésre és helytállásra bíztató vívódásait”.
  Szerepet kapott Péterfy Lajos a akkortájt épp Sepsiszentgyörgyön,  a Megyei Tükörnél újságíróskodó Tömöry Péter A szék című darabjában is, amely ugyancsak ősbemutatóként került a rivaldák fényében 1972. november 15-én Völgyesi András díszleteivel és játékmesteri irányításával. Apáczai Csere Jánosként kamatoztatta és ragyogtatta fel színészi kvalitásait 1974. február 2-án, amikor a sepsiszentgyörgyi színtársulat Páskándi Géza Tornyot választok című történelmi drámájának színrevitelével örvendeztette meg ragaszkodó közönségét. 
           Közben az Idegen utazó volt Ibsen Peer Gyntjében, Claudius Shakespeare Hamletjében, s játszott Paul Everac, Aurel Baranga,  Victor Eftimiu, Al. Voitin és más román szerzők a színház műsorrendjébe kötelező penzumként beiktatott darabjaiban. A Nőt játszó Dukász Anna partnereként Paul Everac két személyes darabjának Constantin Codrescu rendezésében és díszleteiben, Csiki László fordításában 1972. március 30-án a Férfi megtriplázott, többsíkú figuráját jelenítette meg. Kivételes teljesítményét Mag Péter a Brassói Lapokban közölt méltatásában lelkesült szavakkal értékelte, minősítette: „…Petérfy Lajosról mindig sejtettem-tudtam, hogy kiváló képességekkel megáldott jó színesz. Sokszor sok mindenben láttam, mindig feltűnt az átlag fölé emelkedő tehetséggel párosuló színpadkultúrája, tudatos szerepépítkezése, gesztusaiban, hangjában nézésében feszülő, de visszafogott mindig ökonomikusan és célszerűen »adagolt« temperamentuma. Olyan színész, akit nem dongnak körül sem a kritikusok,sem a rendezők, mert bizonyára »szúros termeszetű«, akinek »véleménye van a dolgokról«, tehát akivel nehéz dolgozni. De hogy Constantin Codrescu éppen őt választotta az előadás három rendkívül nehéz és ősszetett férfi szerepére ez már önmagában is  Péterfy kiváló képességeinek elismerését jelezte. Tehetségének, képességeinek igazi bizonyítéka: a játéka, hármas alakítása. Aki látta az előadást, tudja, hogy nincs semmi túllicitálás abban, ha azt írom, ez az előadás eddigi pályafutása legkiemelkedőbb teljesítménye!”
      Éber Lóránt alakját keltette életre Németh László Papucshős című darabjában, amely 1969. november 14-én  került bemutatásra Sepsiszentgyörgyön Völgyesi András rendezésében. Az előadást a szerző is megtekintette romániai látogatása során.       
     Karlovitz szerepének megformálójaként vett részt abban a csapatban, amelyik 1973. május 12-én Völgyesi András vezérletével Illyés Gyula Különc című darabját Sepsiszentgyörgyön színre vitte.  Két évvel később, 1975. február 20-án  Péter szerepében nyújtott emlékezetes előadást Illyés Gyula Dupla vagy semmi című darabjának Seprődi Kiss Attila rendezte színpadi adaptációjában. 
         Színháztörténeti jelentőségű és horderejű produkcióvá veretesült  W.H. Faulkner-Albert Camus Rekviem egy apácáért című darabjának sepsiszentgyörgyi bemutatója, amelyre 1969. Február 7-án került sor Völgyesi András rendezésében. Péterfy Lajos Gavin Stevens összetett figuráját testesítette meg a színpadon. Élményt teremtő és nyújtó alakítását a drámaíró Veress Dániel méltatta a Dali Sándor szerkesztette Megyei Tükörben: „…Péterfy Lajos, színészi alakításának bravúrja, hogy ebből az eszme- és erkölcsvédő írói szócsőből, feszes, lefogott, gyakran a szavaknál súlyosabb gesztusokkal élő, figyelmet lenyűgöző alakot formál. Övé az előadás leghibátlanabb, legkövetkezetesebb értelmi arculattal megalkotott figurjaja. Puszta jelenletében is légköre volt! Elektromos feszültséggel töltötte fel a játékteret. Egyetlen szemüveg-igazítása, pipát töltő mozdulata, pohár-markolászása álláspontot fejezett ki és replikákat helyettesített. Gavin Stevens lényegében az a »lámpa« mely megvilágítja a Rekviem hőseinek borús és embertelen alakjait. Péterfy játéka ezt a »fényforrást« igen fontossá tette:  Gowan és Temple aljasságát csak az általa teremtett kontraszt-hatásban tudjuk teljes mélységeben felfogni.”
          Bán Ernő rendezte Sepsiszentgyörgyön  az 1970. március 20-án bemutatott újabb Tennessee Williams-darabot, az Ifjúság édes madarát, amelyben Péterfy Lajos Chance Wayne figuráját személyesítette meg. 
         A sepsiszentgyörgyi társulat sokat foglalkoztatott, jobbnál jobb szerepekkel elhalmozott vezetőszínésze volt, amikor az együttese, színészcsapata felfrissítésén és megerősítésén buzgolkodó temesvári direktor, Sinka Károly meghívta a Béga-parti városba. Csábító, előnyös feltételeket kínált. A változtatás, a közegcsere régebbtől kezdve érlelődő igényétől és szándékától is hajtva Péterfy Lajos a hátrányokat és pozitívumokat higgadtan mérlegelve  elfogadta a kihívást, továbblépés főlkínált lehetőségét: 1975-ben átszerződött a Temesvári Állami Magyar Színházhoz. A Bánság szívében igényes szerepek, komoly művészi feladatok várták. A megszokottakétól, az jól ismertektől eltérő szemléletű, felfogású, törekvésű és munkamódszerű rendezőkkel dolgozhatott együtt, inspirálólag hatottak az új partnerek, játszótársak is. 
     A Béga-parti város közönségének 1975. december 30-án mutatkozott be immár temesvári színészként Victor Eftimiu Jómadarak című darabjának premierjén, amelyet a évfolyamtárs Gáll Ernő állított színpadra, aki ugyancsak akkor tájt szerződőtt rövid időre a temesvári színházhoz. Ugyancsak Gáll Ernő rendezésében vitte színre 1976. június 26-án Peter Hacks A sanssouci-i molnár című, 1974-ben befejezett színművét, amelyben Péterfy Lajosra Frigyes szerepét osztották. Cseresnyés Gyula játékmesteri irányításával, Virgil Miloia díszleteivel 1976. március 22-én került színre Temesvárott a Shakespeare-kortárs Ben Jonson A hallgatag hölgy című klasszikus színdarabja. A sikerült előadáson Péterfy Lajos Finesse szerepét játszotta. A színészként és rendezőként is buzgolkodó, sokat vállaló igazgató, Sinka Károly állította ősbemutatóként színpadra a Marosvásárhelyen élő és alkotó drámaíró, Szabó Lajos Hűség című darabját. A produkcióban Péterfy Lajos dr. Tamás István körorvos jelmezét viselte. 
        A.N. Osztrovszkij A vihar című remekét a temesvári színház állandó rendezője Cseresnyés Gyula állította színpadra  1977. október 31-én . Péterfy Lajos Tyihon Kabanov figuráját keltette életre. File alakját személyesítette meg Richard Nash Az esőhozó ember címú darabjának Sinka Károly rendezte színpadi változatában, amelynek 1978. február 11-én volt a premierje, Előadóként és rendezőként jelenítette meg a rivaldák fényében partnerével, Fall Ilonával Marin Sorescu román költő, Kányádi Sándor magyarra fordított válogatott verseiből Együtt álmodunk címen összeállított kollázst, amely 1978. április 22-én került először közönség elé. Mivel a színház terme, nézőtere, színpada és előcsarnoka épp átépítés alatt állt a kisipari Termelőszövetkezetek Temes Megyei Szövetsége Modex-termében került bemutatásra Szabó József nagyváradi rendező dramatizálásában és Cseresnyés Gyula rendezésében 1978. december 15-én Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című nagysikerú naplóregényének színpadi változata, amelyben Péterfy Lajos Gergelyt személyesítette meg. Átütő sikert aratott, több vonatkozásban is megérdemelt feltűnést keltett Peter Ustinov Az ismeretlen katona és az ő felesége című darabjának temesvári bemutatója, amelyre  1979. szeptember 27-én ugyancsak a Modex-teremben került sor, s amelyben Péterfy Lajos a Tábornokot interpretálta. Az előadás díszleteit Virgil Miloia tervezte, a rendezőnek pedig Sík Ferencet, a Békéscsabai  Jókai Színház főrendezőjét, a Gyulai Várszínház művészeti vezetőjét hívták meg. Párját ritkító eset volt, hogy egy magyarországi szakember Romániában rendezhetett. Jelenléte revelációszámban ment a népes szereposztás, a társulat egésze, a publikum valamint a kritikusok számára egyaránt. Kimagasló produkciót valósított meg, amely színháztörténeti jelentőségűvé és horderejűvé veretesült. Robertkét vett részt Péterfy Lajos Csiky László  Nagypapa látni akar benneteket című darabjában, amelyet ősbemutatóként vitt színre 1979. november 20-án Cseresnyés Gyula rendezésében a Temesvári Állami Magyar Színház társulata. Gergaevet játszotta a Modex-terem „szükség-színpadán” Péterfy Lajos 1980. március 18-án Alexander Vampilov A múlt nyáron Csulimszkban című színműve a Szatmárnémetiből meghívott Kovács Ferenc rendezésében. 
„Lengyel estet” rendezett 1981. március 21-én a Temesvári Állami Magyar Színház, amelynek a Ceauşescu-diktatúra legsötétebb periódusában is sikerült többé-kevésbé megőriznie intézményi függetlenségét.Nem változtatták tagozattá. A fiatal rendező, Darida István állította színpadra Tadeusz Rozewvicz Félbeszakadt játék  című darabját, amelyben Péterfy Lajosra a Szervező szerepét osztotta, míg Cseresnyés Gyula a világ hírnévre szert tett Slawomir Mrozek Emigránsok című egyfelvonásosának színpadra állítására vállalkozott Higyed Imre és Péterfy Lajos szereplésével. A Kolozsvárról érkezett színész-rendező, a közkedvelt komikus Márton János játékmesteri irányításával varázsolta a műfajt kedvelő nézők elé  1961. április 8-án Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát, amelyben Péterfy Lajos Feledi Gáspárként remekelt.  A két előadás –  Emigránsok és A falu rossza – mgtekintése után a kemény tollú, fölötte igényes kolozsvári kritikus, Szőcs István, elragadtatva méltatta Péterfy Lajos kimunkált alakításait a rangos irodalmi hetilap, az Utunk lapjain: „…Péterfy Lajost előző este, Mrozek Emigránsainak intellektueljében láttuk: ideges és főlényes volt, intelligens, szenvedő, szorongó, kulturáltan nyügös, a túlfeszített tudat neurozisában önmarcangolóan cinikus: a Nép. Az Eszmény délibábjainak megszállottjaként szamaritánus és kötélből ostort fonva-ostorozó egyszerre, kegyes és hatalmaskodó, baráti és iszonyatosan magányos…Másnap este, ahogyan igazán népszínműbe valóban mellénye karöltőjébe akasztotta ujjait, ahogy »ősparaszti« magabiztonsággal beállt, vagy legyintett, ahogy mélyen zengett vagy dörgött, búgott a hangja, egészen finom népies és még finomabb borízű fátyollal rajta: Tóth Ede se képzelhette másként, Blaha Lujza is állta volna, hogy meglapogassa. Természetesen külön-külön megítélve is színészi remeklés volt mind a két alakítása….  mindezzel tartozott a nézőknek eddigi teljesítményei  alapján, el is vártuk tőle!”..                                                                                  
Thomas Putnah jelmezét viselte Péterfy Lajos Arthur Miller A salemi boszorkányok című színművének előadásán, amelyet meghívott vendégként Kovács Ferenc szatmári rendező állított színpadra 1981. szeptember 13-án a Temesvári Állami Magyar Színházban, amelynek deszkáin 1981. november 5-én elevenedtek meg Cseresnyés Gyula rendezői felfogásában és meglátásában, Szatmári Ágnes díszleteiben és jelmezeiben Tamási Áron Csalóka szivárvány című népi játékának hősei. A civilizáció bűvöletében és nyomasztó súlya alatt vívodó Czintos Bálint hiteles megformálása kiváló keretet és lehetséget nyújtott Péterfy Lajosnak, hogy színészi eszköztárának dús skáláját felvonultassa, maximálisan kamatoztassa és káprázatosan felragyogtassa. 
       Temesvárott sokat játszott. Fajsúlyosabb és kisebb szerepeket osztottak rá a rendezők Székely János, Csávossy György, Tömöry Péter, I.L. Caragiale, D.R. Popescu, Paul Everac, Dragomir Horomnea stb. a színház műsorrendjébe iktatott darabjaiban. Több irodalmi műsorban demostrálta kivételes versmondói adottságait, erényeit. Az 1981-82-es évad repertoarján szereplő verses Székely János-színmű Sinka Károly rendezte temesvári előadását sokkal kimunkáltabbnak, sikeresebbnek minősítették a kritikusok, a színháztörténészek mint a nagyváradi ősbemutatót, amelyet Szabó József jegyzett. A kritikusok – Oláh Tibor, Szőcs István, Kántor Lajos, Ablonczy László,  Visky András, Szekernyés János stb. – válogatott szavakkal értékelték, elemezték, méltatták és dicsérték a dr. Páll Ákost alakító Péterfy Lajos kiváló teljesítvényét. „Péterfy Lajos Paál Ákos alakítója, nemcsak Székely János verses szövegének nyelvi szépségeit hozta felszínre, hanem e jellem sorsának hangulatát is: ahogy végigélte előttunk, a kiábrándulás,a  felismerés fokozatait, amelyek mindenikéhez a testi-lelki megrokkanás lépcséfokain keresztül kellett letántorognia,  hogy végül ítélőképessége is  elboruljon, s ő is acsarkodva  és igazságtalanul vádaskodni  tudjon – az  a külső és belső alakítás mesterműve volt” – összegezte véleményét az Utunk  színikritikusa, Szőcs István.
       Péterfy Lajos 1982 őszétől a Békés Megyei Jókai Színház művésze volt, majd a Kolozsvári Állami Magyar Színház kötelékébe lépett. A Szamos-parti város magyar társulata 1989. december 17-én – azon a napon, amikor Temesváron tüzet nyitottak a tüntetőkre a katonaság és belügyi szervek kivezényelt alakulatai – mutatta be Virgil Andrei Vaţa rendezésében, Feszt László díszleteivel Horia Lovinescu A Boga-nővérek című darabját. Péterfy Lajos Alex Govănescu alakjának megformálójaként szerepelt a produkcióban és a falragaszokon. Csurcsa Vár Olivérként hívta fel magára a figyelmet Shakespeare klasszikus vígjátéka, az Ahogy tetszik Tompa Gábor rendezte változatában, amelyet 1991. április 24-től tartottak műsoron a kolozsváriak. Myska bán volt Katona József Bánk bánjának Árkosi Árpád rendezte kolozsvári előadásán, s Victorként lépett színre 1991. december 13-án W,R, Erdmann Az öngyilkos című darabjának Seprődi Kiss Attila rendezte bemutatőján. Eltérő súlyú és jelentőségű feladatokat kapott, játszott Jókai Mór és Müller Péter színre került darabjaiban, de nem foglalkoztatták színészi kvalitásainak, tapasztalatainak és adottságainak mértékben. Művészi habitusának, izlésének, a színművészet     rendeltetéséről, esztétikai szerepéről kialakított felfogása sem kvadrált azzal az iránnyal, amelynek a kolozsvári színtársulat a rendszerváltozást követő években, évtizedekben elkötelezte magát.  
           1993-ban felesége, Gáll Annamária színésznő szülővárosa, Nagyvárad teatrumának Szigligeti Ede Magyar Társulatához szerződőtt át, ahol nyugdíjba vonulásáig 1998-ig játszott. Kétszeresen kötelezte el magát Peter Schäffer A szörny ajándéka című drámája színpadra állításában, megjelenítésében. A rendező, Szabó József munkatársául, szárnysegédjévé szegődött, másrészt elvállalta Jarvisnak, Helen apjának a megformálását a színpadon. A darab magyar nyelvű ősbemutatóként 1993. december 12-én került a nagyváradi publikum elé. Tisza Kálmán kosztümjét viselte, gesztusai és mondatait idézte Bárd Oszkár Teleki László című drámájának előadásán, amelyet Mágócs László rendezésében  1994. június 24-én mutatott be a nagyváradi társulat. Csiky Ibolyával a címszerepben, Gergely Lászlő játékmesteri irányításával került 1995, december 31-én színre Nagyváradon Csiky Gergely „örökzöldje”, klasszikus vígjátéka, amelyen Péterfy Lajos Örkényi báró megformálójaként keltett figyelmet, érdeklődést és rokonszenvet. Fr. Schiller történelmi drámájának, a Stuart Máriának a megrendezésére Kerényi Imrét hívták meg, aki Péterfy Lajosra Melvil, Mária udvarmestere szerepét bízta. A bemutató eléadást 1996. november 26-án tartották. Albert püspök megszemélyesítőjeként láthatta és tapsolhatta meg a közönség Péterfy Lajost Szabó Magda 1996. május 11-én a Barbinek Péter rendezésében országos bemutatóként színre történelmi színmű, Szabó Magda Az a szép, fényes nap című darabja élménygazdag nagyváradi előadásában. Tatár Eszter jegyezte az 1998. február 13-án bemutatott romantikus bűnügyi játék, Daphe du Maurier A Manderley-hát aranya rendezését, amelyben Péterfy Lajosnaj Firth szerepét juttata.
          Mintegy hat évtizedes színászi pályája során 136 különböző szerepet, alakot formált meg, keltett életre a színpadon. Meghaladja a három tucatot azoknak az irodalmi műsoroknak, összeállításoknak a száma, amelyekben pódiumra lépett. Megszámlálhatatlanul sokszor szavalt, mondott verset évfordulós emlékünnepségeken, egyházi és közösségi rendezvényeken. Nyolc erős nemzeti töltetű és elkötelezettségű, gondosan felépített, élményszerűen interpretált előadóestet állított össze és mutatött be feleségével, Gáll Annamária művésznővel karöltve az elmúlt évek során:  Ady a Gare de L’Esten, Arany Epilógus,  A lélek él /vallásos versműsor/, Emlékezés egy régi márciusra,  Kossuth Emlekműsor, Magyarok vére,  Idegen célért,idegen pokolba / a Nagy Háborúról/,  Ahogy lehet /lírai vallomás erdélyi sorskérdésekről/. Előadó-műsoraikkal nemcsak Erdély és a Partium városaiban, községeiben szerepeltek, hanem Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is turnéztak. Egyéni felfogásban és értelmezésben, mély intenzitással és átéléssel, megdöbbentő és lenyűgöző művészi erővel tolmácsolja Péterfy Lajos Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című nagyhatású, fokozott drámai töltetű költeményét. Egyedülálló teljesítménye mindenfelé  lelkes tapsorkánok váltott ki, komolyan elgondolkoztatta a hallgatóságot és tartósította, erősítette a magyarságtudatot. Péterfy Lajos életműve veretes, fölötte gazdag, értékes és változatos.
            A színészet komplex, többszörösen összetett szakma. Kitanulni, elsajátítani igazából nem lehet. A mesterség hatásos és eredményes gyakorlásához elengedhetetlenül szükség van az anyaméhből hozott jó adag talentumra, rátermettségre, az alakoskodás, az átformálodás, az alkalmazkodás hajlamára és képességére, nagyfokú empátiára, mérhetetlen nyitottságra, érzékenységre és fogékonyságra, pallérozott kulturáltságra, fegyelemre és mélységes alázatra, folyamatosan gyarapított ismeretanyagra, szakmai tapasztalatra és jártasságra, imponáló, figyelmet kelető megjelenésre és kiállásra meg határtalan küldetéstudatra és hivatásérzetre van elengedhetetlenül szükség. Péterfy Lajos bőségesen birtokában volt és van mindezeknek a kvalitásoknak és követelményeknek. Súlya, értelme volt minden színpadi megjelenésének. Fizikai alkata, tartása és karaktere inkább a drámai hősök életre keltésére predesztinálták, de hitelesen jelenített meg köznapi alakokat is, de otthonosan mozgott a vígjátékok, a klasszikus és modern komédiák, a népszínművek és a bóhozatok jellegzetes figuráinak jelmezeiben is. Tipusokat teremtett és jelenített meg a festett deszkák között. Sokoldalú színészként jeleskedett, nem hagyta magát beskatulyázni egyik vagy másik szerepkörbe. Rátartisága, keménysége gyakorta szakmai konfliktusokba is sodorta. A felületességet, az igénytelenséget és a pontatlanságot képtelen volt tolerálni, eltürni. Nemcsak léptei, gesztusai, testtartásai, beállásai és mimikái hatottak kimunkáltságukkal, kimódoltságukkal, értelmet, érzelmet és élményt sugárzó és közvetítő erejűkkel, hanem Péterfy Lajos míves, tiszta, választékos és nyomatékos dikciója, színpad beszéde is. Péterfy Lajos a szépen beszélő színészek egyre gyérülő, erősen fogyatkozó válogatott csapatába tartozik.
           Péterfy Lajos példamutató igényességel, felelősségérzettel és nemzeti elkötelezettséggel szolgálta és szolgálja Tháliát, a magyar színházművészetet. Igazat kell adnunk Földes Tamásnak, aki a Californiai Magyarság című lapban  leszögezte: „…Péterfy Lajost elfogultság nélkül sorolom korunk legkiválóbb magyar színművészei közé!”.  Baráti elfogultsággal ugyan, magam is azt teszem. Péterfy Lajos napjaink magyar színjátszása élvonalának kiemelkedő személyiségei sorába tartozik.
                                                                                             Szekernyés János

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top