Ring Magazin

Péntek, 2017. Augusztus 18.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Kultúra KULTÚRA Egy estére mi is gruftivá váltunk - The Cure koncertbeszámoló

Egy estére mi is gruftivá váltunk - The Cure koncertbeszámoló

E-mail Nyomtatás PDF

Igazából az én fiatalságom már éppen nem esett bele, a szüleim ifjú évei pedig még nam tartoztak az igaz Cure őrület időszakába. Így a Cure hosszú időn keresztül aféle legendaként létezett számomra. Halottam a magyar Cure meg Depeche Mode bulikról és a gruftikról is, akik egyébként is kissé misztikusak, egyesek kifejezetten hátborzongatóak. Később mélyebbre ástam magam a poptörténelemben, s elég hamar kiderült, hogy Robert Smith zenekara bizony kikerülhetetlen jelenségként létezik a poptörténelemben már a hetvenes évek közepétől.

 


Akárhányszor is találkoztam velük, még mindig aféle misztikus pátosz lengte őket körül, s ahogy egyre mélyebbre jutottam a diszkográfiájukban, annál inkább nem tudtam eldönteni, hogy szeretem e őket vagy sem. Vannak konkrétan olyan dalok, amiket 0-24-ben elhallgatnék, másoktól pedig szintefalra mászom. Eldöntöttem, hogy értékelem és elismerem a munkásságukat, de sosem tudnék vérbeli gruftivá válni.

Mindezen előzmények ellenére nagyon vártam a tegnap estét. Nem úgy, mint egy rajongó, inkább mint egy kíváncsi kívülálló, ak reméli, hogy valami egészen különleges élménnyel lesz gazdagabb. Nos, a Cure három órásra ígért koncerttel bizonyított és tett engem is gruftivá legalább egyetlen este erejéig.

Három órába, kicsit túlzással, de a teljes Cure életmű belefért. Nyilván nem az összes album valamennyi dalára kell gondolni, de a mérföldkövek megvoltak. Nem csupán a legjobb és legismertebb dalokat hozták el az Arénába, hanem a számok sorrendje is a helyén volt.

A Cocteau Twins operisztikus bevezetője után azonnal a dolgok közepébe csaptak a Shake Dog Shakkel. Az „egyszerű” koncertlátogató közönségnek a Cure bebizonyította, hogy nem sátántól eredő, sötét, depressziv zene az övék, az együttes tagjai pedig korántsem az apokalipszis lovasai, hiszen a Lovecats dzsesszes játékossága, a Friday I'm in Love poppos lazasága vagy a Why Can't I Be You táncolhatósága megcáfolja mindezt. Természetesen igen erős volt a merítés a sötét tónusú, érzékletes pszichedelia oldaláról is: a Fascinaton Street, a Step Into the Light vagy a The Hungry Ghosts emlékeztetett , hogy azért mégsem egy könnyed surfrock bandával van dolgunk.

tökéletes szetlistet - mely olyannyira nem volt kiszámítható, hogy még a koncert közben is akadtak változtatások - még különlégességekkel is tarkították: egy-két (ezidáig) még kiadatlan dal, néhány, koncerten évek óta nem játszott sláger vagy a Forest még hosszabbra nyújtott balladája

Az este alatt többször is csúcspontot ért el a hangulat, természetesen a mindenki által ismert dalok hódítottak: Lullaby, Just Like Heaven, Lovesong.

A három visszataps pedig korántsem volt idegesítő, inkább csak olaj a tűzre. Az utolsó blokk utolsó két dalánál (Boys Don't Cry, Close to Me) már énis kishíján sírtam, mert bizony igencsak közel kezdtem érezni magamhoz a tupír hajú Robert Smith-t, David Bowie egykori gitárosát Reeves Gabrels-t, Simon Gallup basszusgitárost, aki valami hihetetlen módon ugrálta végig a három órát, Jason Coopert, aki elképesztően dobol és a billenytűkkel még egyedibb hangzást elérő Roger O'Donellt.

Bevallom, egy részem kicsit sajnálja, hogy nem lehetett a Cure korszak fiatalja, ugyanakkor örülök, hogy elmondhatom magamról, hogy én bizony élőben láttam a Curet.

 

Szerző: Kaiser Vivien

Fotó: MTI


(3 értékelés)
 

Megjelent az A Mi Otthonunk nyári duplaszáma, keresse az újságárusoknál!

cimlap nyari ring

Lelassuló életritmussal, a július beköszöntével eljött az álmodozások ideje. A nagy melegben nem peregnek annyira az órák, szabadságunk alatt és a hétvégeken kevésbé szorít bennünket az idő, végre kiengedhetünk, feltöltődhetünk. Mert a nyár minden bizonnyal az az időszak, amellyel a leginkább azonosulni tudunk, és ilyenkor vagyunk a legfogékonyabbak az új trendekre is. Varázslatos kültéri dekorációkkal, új teraszkellékekkel, színpompás kézmuves tárgyakkal körülvéve magunkat (lásd indigókék, kert- és mexikói összeállításunkat) dobjuk fel környezetünket, vidámabbá véve mindennapjainkat! Duplaszámunkban különlegesen szép, felújított házak, nyaralók és lakások nyílnak meg előttünk, legyen szó Fest Kriszta lakberendező kék medencés családi házáról, egy provence-i hangulatú agárdi nyaralóról, Rebekah Caudwell Long Island-i villájáról vagy a három színes budapesti lakásról. Szakcikkeink ezúttal ahhoz adnak tanácsot, hogy mitől válik egy tető viharállóvá, mit kell rendszeresen ellenőrizzünk laikus háztulajdonosként, az esztétikus homlokzatra vágyóknak pedig szólunk a nemesvakolatokról, struktúrákról, díszítő elemekről. Válasszanak ötleteink közül, valósítsanak meg belőlük akár többet is, hiszen a nyár a felújítás és a dekorálás évszaka, amikor minden lehetséges!
Jó pihenést és alkotó energiát kívánunk!

Dr. Vérti Zsuzsanna
főszerkesztő

 

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 665 vendég böngészi