Close

Ez itt most Prága 2. rész – Három kicsi néger

A Károly-híd közelében, Kisoldal városrészben található egy katolikus templom, ahol nemcsak anyanyelvű, de spanyol és angol miséket is tartanak. Ez a Szent Tamás-templom, ahová a vallási meggyőződés mellett a cseh nyelvtudás hiánya vezetett engem. Nem bántam meg.

 

 

 

 

Az angol nyelvű miséket celebráló pap az Egyesült Államokból érkezett, a hívek pedig mondhatni a világ minden tájáról: európai, ázsiai és afrikai embereket egyaránt láttam már ezeken a szertartásokon a résztvevők között. Rendszeresen látom például egy fekete anyukát három gyönyörű kislányával, akik akaratlanul is mindig jókedvre derítenek, olyan méltóságteljesen, egyben szüntelen mosollyal és vidámsággal vesznek részt ezeken az alkalmakon. Valahogy olyan érzés fog el a templomban, mintha egy katolikus világtalálkozón lennék, ahol a közösségi tudat építése érdekében a hívő emberek megtapasztalhatják, hogy akár egy teljesen más kultúrájú, távoli országban élő ember is vallhatja ugyanazt a hitet.

 

 

A másik, ami miatt számomra igazán lelkesítő vasárnaponként ide betérni, az a hangulat: inkább felszabadultságot érzek az embereken, és nem azt, hogy a vallás által megkövetelt, kötelező eseményen veszünk részt. Azt látom, hogy az emberek örülnek az életnek és örülnek annak, hogy itt lehetnek. A kisgyerekek például a mise közben az atya kérésére az első sorba rohannak, és a prédikáció alatt feléjük intézett kérdésekre bátran elmondják a jónak ítélt válaszukat – abszolút nem tartanak attól, hogy amit mondanak, nem biztos, hogy százszázalékosan helyes (lehet, hogy ez inkább csak ránk jellemző?). Majd a prédikáció után sugárzó mosollyal futnak vissza a szülőkhöz. De a felnőtteken sem érzek olyan feszélyezettséget, hogy templomban vannak, ezért rendesen kell viselkedniük, teljes fegyelemben kell végigülniük a megkövetelt 50-60 percet, különben mit fog gondolni a másik. Nincs is teljes fegyelem, ez azonban mégsem megy a spiritualitás és a lelkiség rovására.

 

 

A prédikációk is valahogy kötetlenebbek és örömtelibbek annál, mint amit a legtöbb helyen tapasztaltam. Ilyen stílus jellemző az amerikai papra, valamint a távollétében helyettesítő cseh atyákra is: a komoly tartalom mellett olykor egy-egy vicces megjegyzést is megejtenek. Mint azt említettem, gyakran kérdeznek a hívektől, valamikor kimondottan a gyerekektől is, esetenként pedig arra is van lehetőség, hogy bárki kimenjen egy prédikáció után és elmondja a véleményét a hallottakról. Őszintének éreztem az örömöt akkor is, amikor az egyik mise után megtudtuk, hogy az egyházközség tagja, a fiatal Petr heteken belül esküdni fog egy „beautiful Hungarian girl”-lel.

 

 

Egy-két gondolat megmaradt bennem a prédikációkból, amelyek kifejezetten tetszettek. Az egyik ilyen, hogy Jézust azok az emberek hagyták el a kereszthalálakor, akik vele voltak és látták a csodáit. Akik viszont nem a csodák hatására hittek neki, azok a halála és a feltámadása közötti időszakban is hittek benne. A másik, hogy az Ószövetség ideje alatt a próféták voltak a közvetítők Isten és ember közötti kommunikációban, Jézus óta viszont közvetlen a kommunikáció, így minden ember lehet próféta. És még egy: amikor nagyon távol érzed magadtól Istent, talán akkor van a legközelebb hozzád.


 

 

 

Mit mond a templomról az útikönyv?

          1285-ben alapította II. Vencel az Ágoston-rendi szerzetesek számára, de csak 1379-ben fejezték be gótikus stílusban.

          A huszita háborúk ideje alatt nagy részét lerombolták, majd az újjáépítése után udvari templomi rangra emelték.

          1723-ban villámcsapás érte és leégett – az újjáépítéssel megbízott Kilian Dientzenhofer mesternek a barokk stílusú újjáépítés ellenére sikerült megőriznie a templom eredeti alakját, bár gótikus stílusára már csak a templom tornya emlékeztet.

          Az oltár felett Szent Tamást és Szent Ágostont ábrázoló Rubens festmények másolatait láthatjuk.

          A Krisztus megfeszítése című kép alatt Szent Jusztin csontváza található egy üvegkoporsóban… ez azért elég kemény.

 

 

 

Oké, ez is eltéve a tarsolyba.

 

 

A következő írást egy hét múlva teszem közzé.

 

 

 

Források:

Útitárs, Prága (2000), Panemex és Grafó, Budapest

A templom honlapja: http://www.augustiniani.cz/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top