Aranyos voltál.
Ha jót csináltál.
Nem sajnáltál.
Mosolyogtál.
Ha kellett, daloltál.
Segítettél, ha kellett.
Könnyeimet letörölted.
Vidámságom terjesztetted.
Örömömet növesztetted.
Bánatomat felejtetted.
Megetettél, ha éhes voltam.
Megitattál, ha szomjaztam.
Megvédtél, ha megtámadtak.
Akkor is, ha csak megvádoltak.
Rám szóltál, ha rossz útra hívtak.
Ápoltál, neveltél,
tanítottál, vezettél.
Mégsem úgy lett,
ahogy terveztél.
Hisz elhagytalak én.
Mégis szeretted szeretteim.
Dicsérted tetteim.
De itt is figyelmeztettél
helytelenkedéseimért.
Még ha nem is segítgettél.
Óvtál is volna alkalomadtán.
Tudom, hogy imádkozni
sokszor imádkoztál.
Amulettnek adván
fohászkodásaidat.
Hazamentem…
De csak későn,
Nagyon ritkán,
Hiába hívtál,
a sorsom diktált.
Sok évet összefogtunk,
ha akadt rá alkalmunk.
Elbeszélgettünk akkor,
az elveszett múltról.
Boldog, boldogtalanról.
Hegedüs László Jenő