Megdöbbentett Tóth Krisztián Márk sportrovat vezető cikke Katinkáról. Több szempontból. A leglényegesebb, hogy általánosít, és egy egész népről húzza le a vizes lepedőt. Mint írja, fettel kihangsúlyozva:„Persze a magyar emberről köztudott, hogy szereti rágni a mindenkori, aktuálpolitikai gumicsontot. Azt talán mondanom sem kell, hogy széles e világon teljesen más az attitűd. És micsoda szemtelenség, erről bizony a külhonban élő, tevékenykedő, komoly karriert befutó sportolónő nem hajlandó tudomást venni…!”
Ez a szemlélet egy az egyben rímel Bartus László Népszavában (2016.01.06) megjelent írásával, idézem: „Ez igazi magyar mentalitás, ez maga a “geciség” ami ezt az országot és népét jellemzi, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. El sem tudják képzelni, hogy annál is van fontosabb, mint ennek a sok névtelen, senkiházi hülyének megfelelni, és a tőlük kapott kegyelemkenyéren élni, nekik dicsőséget szerezni.
Nos, hát ezt kérem ki magamnak! Mindkét írás kihangsúlyozza a csúnya magyar mentalitást, ami ugye köztudott, és persze „széles e világon teljesen más az attitűd”. Nocsak, ki bizonyította ezt és hol?
A „világ más tájain” a FIFA és a csúcsteniszezők bundabotrányairól hallani, hogy csak a legfrissebbeket említsem.
Tóth még hozzá teszi:” Szükségtelen üldözni. Foghatatlan, mind a pályán, mind azon kívül, nyálkás halként csusszan ki az őt „leölni” igyekvők kezéből.”
Ki akarja Katinkát leölni ezen a magyar ugaron, ahogyan a magyar viszonyokat leírja Krisztián? Én értem, hogy a szerző követi a balliberális Bartus-féle okfejtést a magyar elmaradott viszonyokról, csak azért félve megjegyzem, hogy a ló nagyon elszaladt ebben az érvelésben. Katinka sok mindent nyert, de még nem olimpiai bajnok. Már most szögezzük le, hogy az úszó olimpiai bajnokainkat ebben a magyar ugaron készítették fel.
De milyen mocsárról ír Tóth? Idézem: „Szeretnék megtörni egy ezer éves átkot, még ha meg is köveznek majd érte: nem Magyarország a világ közepe! Lassan semmilyen tekintetben sem vesszük fel a versenyt, sem a világgal, sem a körülöttünk élő nemzetek princípiumaival, ordas léptekkel igyekszünk elmélyedni az ingoványban.”
Azért beszéljünk a tényekről is. Nos, ebben az „ingoványban” Kiss László és edző társai felneveltek jó néhány olimpiai bajnokot és világhírűvé tették a magyar úszást. Ajánlom összeszámolni az elmúlt két évtized termését, olimpiai helyezéseit! Vagyis kedves Krisztián nem süllyedtünk el ebben a magyar mocsárban amit te vizionálsz. Pedig csak szűk 10 millióból meríthettek, ellentétben a világ más nagy nemzeteitől, amelyet példaképül állítasz.
Persze azt senki nem vitatja, hogy a korszerű edzés módszerekben követni kell a legfejlettebbeket. Inkább arról beszélhetnénk, hogy ez kin múlik? Ez már valódi kérdés, hogy megfelelően szolgáljuk-e ki élsportolóinkat, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak a „világgal szemben”. Vajon egyenlő-e a teherviselés és az ehhez kapcsolódó juttatások a versenyzők és az elvileg őket kiszolgáló egyesületek, szövetségek között? Vajon milyen alapon adja ingyen „arcát” a profi sportoló egy hazai rendezésű világversenyhez? Vajon a neki ki nem fizetett pénzt ki teszi zsebre?
Itt kapcsolódnék Földi Tamáshoz, aki talán nem sértődik meg, ha Katinka megítélésében nem értek vele egyet, mint írja: „visszataszító volt az, hogy lekezelően és arrogánsan nyilatkozott a képernyőn, nyilvánosan tépte össze a neki ajánlott 12 millió forintos szerződést.”
Hát ennek is megvan a maga története. Itt már bizony ingoványos talajra érkeztünk. Bár a magam részéről nem ajánlanám az oknyomozást ez ügyben.
Sajnos Tamás írásában meg sem említi Gyárfás Tamás nevét. Aki pedig nagyon ügyesen, szinte kimaradt az egészből. Pedig hát ez az egész cécó róla szól. Olyan ez, mint a politikai korrektség: mindenről beszélnek, csak a lényegről nem.
A milliárdos elnökről, akinek ugyancsak kétes a politikai és az üzleti múltja. Aki -Demszkyhez.hasonlóan – ki tudja miért, sérthetetlen. Mert ugye, azt ne feledjük, hogy Ő az elnök, aki dönt, aki még azt is elintézte, hogy Kiss László elmenjen egy sajtótájékoztatóra, ahová nem hívták.
A magyarság szapulását pedig kéretik befejezni!
Egerszegi Csaba
Post Views: 149
