Benjamin Dhong amerikai lakberendező egyik legkedvesebb munkája életfilozófiájának is tekinthető: elmondja nekünk, mit gondol a munkáról, a szerelemről, az otthonról, az intimitásról. Egyszerre öröm, dráma, szépség, finomság, elegancia, ellentétek párbeszéde ez a lakás.
Legyen a ház ultramodern, szóljon erőről, párbeszédről férfi és nő között – ezzel a kéréssel kereste meg a San Franciscó-i lakás negyvenéves brit tulajdonosa a tervezőt. Benjamin szereti a kihívásokat, hisz abban, hogy az ellentétekből születnek a legnemesebb dolgok, így örömmel vállalta a feladatot. Benjamin a meghitt, picit erotikus, keletiesen buja alaphang mellett döntött, sok pihenőhellyel, sejtelmes zugocskákkal, elegáns ágyakkal. Az érzékiség üzenete textilekkel könnyen megteremthető, így a bársony, a selyem, a mohair egyaránt megjelenik a terekben. Ben szereti a finomságot, a sok fényt, azt, ha egy munkán látszik: tervezője tudja, mit akart. Bátran és szellemesen nyúl mindenhez, s azt vallja, a sok nem mindig sok! A nappaliban például szépen mutatnak a marokkói teaasztalkák a kandalló mellett elhelyezett antikolt tükrökkel. „Szeretem, ha a tér egy festmény élményét kelti. Amikor elkészültünk a nappalival, azt éreztem, mintha Vermeer ecsetje festette volna.”
Ben számára az a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott hatást érjen el. A nappaliban a bútorok a helyükön voltak, a kiegészítők is, de valami még hiányzott: a hatalmas festmény látványa megnyugtató volt a tervező számára, ezért döntött mellette. Az étkező kialakítása a fények miatt volt igazán kihívás. E lakrész ablakai ugyanis egy belső kertre néznek, ezért nem eléggé világos. „Azt akartam, hogy mindig mosolyt csaljak az itt élők arcára, amikor átmennek ezen a szobán” – mondta Ben. A csíkos szőnyeg a tervező ötlete alapján készült. Talált egy kék szőnyeget, amelyet felszabdaltatott, és tejszínű darabokkal varratott össze. Olyan, mintha mozogna, játszana a szoba, folyamatos energiát ad.
Ugyancsak az életet közvetíti a gyönyörű svéd aranyozott Sandberg tapéta. A Knoll fémhatású asztal, a látványos csillár, az ezüst Saarinen szőnyeg, a copf szék, s még sorolhatnánk a szebbnél szebb elemeket – mind-mind a fény játékát szolgálja. Mintha minden szoba más szín lenne a palettán, vagy más hangszer egy nagyzenekarban. Ugyanaz az igényesség jelenik meg a vendégszobában vagy a hálókban. Ben ragaszkodik a harmóniához, de – a látszat ellenére – nem ragaszkodik a drága holmikhoz. Ikeás darabok, egyszerűbb, sorozatgyártott bútorok éppúgy megtalálhatók itt, mint a felsőkategóriás luxusholmik. A lényeg a mérték és az összhang. Ha a részletek összecsengenek, akkor akár egy gyönyörű, monumentális szimfónia, szinte megszólal a tér. Nem kell drágának lennie ahhoz, hogy sikkes legyen!
Bővebben a Mi Otthonunk újság 2014 12. havi számában.