Close

Folytatódik a munkaerő elvándorlása Németország keleti részéből

Huszonöt évvel a berlini fal leomlása után a volt NDK területén még mindig jelentősen, majdnem 30 százalékkal alacsonyabb a munkaköltség, mint Németország nyugati részén, ez azonban nem segít a keleti tartományokon, és így tovább folytatódik a munkaerő elvándorlása – írta szerdán a Handelsblatt új kutatásokat ismertetve.

Az elvándorlás ördögi körbe sodorja a keleti német tartományokat, hiszen a képzett fiatalok elköltözése rontja a versenyképességet, aminek következtében romlanak a munkavállalók karrierkilátásai, és ennek hatására még többen fordítanak hátat a régiónak, és próbálnak szerencsét nyugaton – emelte ki elemzésében a német gazdaság folyamatait vizsgáló kölni gazdaságkutató intézet (IW), amely szerint többnyire fiatalok, 18-30 év közötti fiatalok vándorolnak el a volt NDK területéről, és 2008 és 2013 között több mint 130 ezerrel haladta meg az elköltöző munkaképes korúak száma a beköltözőkét.

A német országos statisztikai hivatal friss adatai szerint a keleti tartományokban az óránkénti munkaköltség – egy munkaórára jutó, munkát terhelő költség – 23,45 euró, ami csaknem 30 százalékkal alacsonyabb az ország nyugati régiójában regisztrált 31,94 eurónál. Ez az előny azonban nemigen vonzza a vállalatokat. Ezt mutatja például az ipar szerkezetében mutatkozó különbség: a feldolgozóipar részesedése a hazai össztermékben (GDP) az országot együttvéve 23 százalékos, de a keleti tartományokban csak 16 százalék ez az arány.

A lemaradást szemlélteti egyebek között az is, hogy a tőzsdén jegyzett 160 német vállalkozás közül csupán hétnek van keleten a központja, ötnek Berlinben, kettőnek Jenában. A legnagyobb tőzsdei cégek DAX-30 indexében szereplő társaságok közül pedig egyetlen egynek sincs keleten a központja, holott egy konszern székhelyének elhelyezkedése fontos tényező, mások mellett azért, mert általában a központhoz telepítik a legjobban kereső specialistákat foglalkoztató kutatás-fejlesztési részleget is – emelték ki a rostocki egyetem úgynevezett ipari atlaszában, amelyet a gazdasági minisztérium megrendelésére állítottak össze.

A rostocki kutatók szerint a rendszerváltás és újraegyesítés utáni privatizációban követett stratégia révén elaprózott gazdasági szerkezet alakult ki, és csak szigetszerűen, főleg Berlinben, valamint Szászország és Türingia egyes részein alakult ki innovatív középvállalati szektor.

Rámutattak, hogy az elmaradott régiók a legújabb technológiákra szakosodó vállalkozások fejlesztésével juthatnak előre, mint a második világháború után Bajorország, amely a járműgyártásra és az elektronikai iparra támaszkodva került az élvonalba. A volt NDK területén is volt ilyen próbálkozás, a régióban a napenergia kiaknázására épülő ipar – például a napelemgyártás – világszerte meghatározó központját akarták létrehozni, de a kilencvenes évek végén indított kísérlet a még olcsóbban termelő ázsiai, kínai versenytársak miatt kudarcba fulladt.

 

Forrás: MTI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top