Zajlik a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokság. Tegnap a németek leikszeltek a szlovénokkal, mi kikaptunk a spanyoloktól, az abszolút esélytelen csehek megverték az olimpiai bajnok dánokat. Csupa meglepetés. A döntetlenre álló magyar-spanyol meccsen az utolsó 5 percben 2 magyart is kiszórtak a román bírók, ezzel adva emberelőnyt, hétméterest és győzelmi esélyt a nagyobb nevű spanyol együttesnek. A cseheknél is eljátszották a bírók ezt a kártyát, 4 mezőnyjátékosra apasztották a lelkes cseheket, így támogatva a dánokat. Többet nem tudtak tenni.
Bezzeg a litván bírók nem adták fel! Próbálkoztak ők a meccs alatt is támogatni a németeket, mert nagyon gyengén állt a szénájuk. A szlovénok vezettek már 4-5 góllal is, de a bírói hátszélnek köszönhetően felzárkóztak a németek, és 13 másodperccel a vége előtt kiegyenlítettek. Igaz, hogy a német támadó tiszta erőből belement a védőjátékosba, de ilyenkor kicsire nem adunk! Pechükre a szlovénok 59:53 másodpercnél újra átvették a vezetést és már a győzelemnek örültek. A német kapus még összevakarta a hálóból a labdát, kiadta középkezdésre, minderre 6 másodpercet elhasználtak. Az idő múlását ezután már nem lehet követni, mert a hivatalos EHF-videón ettől kezdődően nem látszik az óra. Egy, azaz egy másodperc, ezalatt kellene a középkezdést elvégezni és gólt is lőni, hogy legalább egy picinyke pontocska meglegyen. Egy, ennyi, le is pergett az idő, a szlovénok diadaltáncot jártak. Mindenki azt hitte vége, ahogy kell, de nem!
A bírók videózásba kezdtek, hogy megtalálják a németek számára a pontszerzési lehetőséget. S lőn! A szlovénok megakadályozták a középkezdést, szólt a verdikt. Azt hittem, nem hiszek a szememnek: kiosztottak egy piros lapot Blagotinseknek, a németeknek időn túli hétméterest adtak, amit Reichmann hidegvérrel bevágott. A mai német sportműsorban az ő hidegvérét ünnepelték, meg a jogosan megszerzett egy pontot. „Ilyenek a szabályok, ezt mindenkinek el kell fogadnia. Ez a pont még aranyat fog érni.”- mondták. Cirkuszt csinálnak a kézilabdából – mondták a szlovénok. Óvásukat az EHF elutasította, és most azt mérlegelik, hogy fellebbezzenek-e a döntés ellen, vagy egyszerűen összecsomagoljanak és tiltakozásuk jeléül otthagyják-e az EB-t.
Sportszerű ez a magatartás? – kérdezhetnénk. De sportszerű-e, ahogy a kézilabdabírók rendre belenyúlnak a meccsekbe, és bizonyos csapatokat segítenek, másokat meg mindig hátrányos helyzetbe hoznak. A szövetség az óvást mindig elutasítja, mert hova lenne a bírók tekintélye, ha döntéseiket a feljebbvitel felülbírálná. Legföljebb kicsit hidegre teszik őket egy időre, amíg a botrány el nem felejtődik.
A kedvezményezett bizonyos csapatok alatt a német klubokat és a német válogatottat értem. A német válogatott három éve a selejtezőben elvérzett, kikaptak a lengyelektől nem jutottak ki a világbajnokságra. Ezért aztán szabadkártyával juttatták ki őket. Az IHF utólag elvette Ausztrália már megszerzett kvótáját és a megüresedett helyet sajátos módon Németországnak adta, pedig a selejtezős eredményeik alapján nem őket illette volna.
Jól emlékszem arra a Kiel-Veszprém BL meccsre, amit 2013-ban Kielben dühöngtem végig. Amikor a Veszprém 6 góllal vezetett, a macedón bírók kiszórták a csapat lelkét, Nagy Lacit, aztán ítéltek ellenünk egy-két hetest, ahogy kell, és addig mesterkedtek, míg sikerült az eredményt megfordítani. A visszavágón, hazai (!) pályán a bírók megverették a Veszprémet, mert hogyan néz az ki, ha a kölni Final4-on nincs német csapat? A Veszprém tehetetlen dühében óvott, videófelvétellel bizonyította a szándékos bírói tévedéseket, amit aztán az EHF lesöpört az asztalról.
Ott voltam 2015-ben Lipcsében is, amikor a fradis lányok BL selejtezőt játszottak a Lipcse csapatával. A hosszabbításban a Fradi egy góllal vezetett az utolsó percben, lepörgött az idő, de a bírók még gyorsan egy időn túli szabadot ítéltek a németeknek. Csakhogy felállt sorfallal szemben egyetlen lövéssel nincs sok esély, így aztán 20 perces tumultusos terror után a németek elérték, hogy a megszeppent szerb EHF ellenőr visszapörgette az órát, és sima szabadot ítéltek, amit aztán a németek gólra váltottak. Csakhogy a labda dudaszó után jutott a hálóba. Sebaj, azt is megadták! Az eldöntő heteseknél a németek voltak lélektani előnyben, és a Fradi számára akkor elúszott a Bajnokok Ligája. Persze itt is volt óvás, meg elutasítás meg fellebbezés, mit sem számított, tudta a Fradi, hogy így lesz, de mégis, már csak az igazságérzetük meg a szurkolók miatt is fizették az óvási pénzt, a reménytelenre. A németeknek nem kell soha óvni, az ő igazukat még a versenybírói asztalnál eldöntik.
Akkor lenne teljes ez a jegyzetem, ha az elmondottakat kiegészíteném: miért ez a kedvezés, ez a részrehajlás? De itt már nagyon a politika talajára lépünk, miért van az, hogy a németek felülírhatják a jogszabályokat, tőlünk meg azt is számon kérik, amit el sem követtünk. Miért van a kettős mérce mindig, mindenütt?
Rab Irén történész, közíró